2012. október 30., kedd
Sulivilág - web 2.0 a közoktatásban
Az előző bejegyzésemben felvetett problémához (az internet mint csupán hatalmas információbázis) kapcsolódva szeretnék bemutatni egy közösségi oldalt, ami direkt oktatási céllal készült, és jó lehetőség az IKT-eszközök oktatásba való bevonására.
A sulivilág (www.sulivilag.hu) sok szempontból hasonlít bármilyen egyéb közösségi oldalhoz, viszont kifejezetten a közoktatás résztvevőinek (tanárok, diákok és öregdiákok, szülők) hozták létre, az ő igényeikhez próbál alkalmazkodni.
Én sajnos nem ismerem közelről a facebookot, bár ma bekéredzkedtem a húgom oldalára, annak érdekében, hogy hitelesebben tudjam összevetni a sulivilággal.
Hasonlóság a kettő között, hogy a regisztrált tagok ismerősöket gyűjthetnek, követhetnek másokat, közösségeket alapíthatnak, ezekhez csatlakozhatnak. A sulivilágon a közösségek intézményekhez (iskolákhoz) kötődnek, ezeken belül lehet létrehozni osztályokat, amihez csatlakozhatnak az ott tanító tanárok szaktanárként, vagy osztályfőnökként, a szülők és a diákok.
A "hagyományos" közösségi oldalak alkalmazásai (saját adatok, profil szerkesztése, központi üzenőfal, képfeltöltés, blog, üzenetek, eseménynaptár, közösségek és követők menedzselése, alkalmazások) mellett megjelennek speciálisan oktatási célokra használható alkalmazások (órarend, feladatok készítése, feltöltése, leckefüzet)is.
Az alkalmazások között találhatóak például egyébként játékok is (igaz igen kevés (2db), ezen még lehetne fejleszteni).
Az aktivitást bal oldalon piros almák jelzik (minél több tevékenységet végez az ember az oldalon, annál több alma színeződik ki), szerintem ez a direkt visszacsatolás különösen a kisebb gyerekeknek fontos.
Az oldal hatalmas előnye a nagyobb közösségi oldalakkal szemben, hogy védett, a felkerülő tartalmak szigorúan ellenőrzöttek, illetve szerintem ügyesen meg lehet tanulni "kicsiben"/ "egyszerűbb változatban" a közösségi oldalak használatát. Pl. itt is eldöntheti az ember, hogy mit kinek mutat meg.
Hátrány lehet viszont, hogy csak kevesen ismerik, kevesen használják, természetesen korlátoltabbak az általa nyújtott lehetőségek, mint pl. a facebook által felkínáltak.
Persze nem is azzal a céllal jött létre, hogy nemzetközi közösségi oldalakkal versenyezzen, hanem hogy az oktatásban résztvevő, többé-kevésbé zárt közösségek használni tudják saját céljaikra.
Ha kedvet kaptatok hozzá, nézzétek meg közelebbről (lehet pl. az ELTE diákjaként regisztrálni)! :)
2012. október 29., hétfő
Mini "kutatás", egy-két érdekesség
Az előző héten arra gondoltam, hogy csinálok egy "mini felmérést" gimnáziumi tanárok körében, IKT-eszközök tanórai alkalmazásával kapcsolatosan.
Hirtelen jött ötlet volt, járok hospitálni ide-oda, gondoltam, érdekes lenne egy-két kérdést feltenni gyakorló tanároknak.
Az eredményeim természetesen nem tekinthetők tudományos értékűnek, vagy reprezentatívnak, nem is volt alapos felmérés, inkább csak kíváncsiskodás, tulajdonképpen az egészet csak elgondolkodásra szánom, távol álljon tőlem messze menő következtetések levonása...
A megkérdezettek kivétel nélkül olyan helyen tanítanak, ahol nincs interaktív tábla, de a tanároknak van módjuk projektort vinni a terembe (habár ez eléggé időigényes művelet --> el kell kérni, érte kell menni, a teremben helyet kell csinálni neki, össze kell szerelni a laptoppal, ja igen, laptopot is kell kérni, mindezt nagyjából a 10 perces szünetben).
Összesen 11 tanárnak tettem fel a következő kérdéseket:
- Szokott-e a tanórán IKT-eszközöket (számítógép, laptop, projektor, akár csak valamilyen hanghordozó) használni?
- Ha igen miért, ha nem miért?
- Szokott-e olyan otthoni feladatokat adni a diákoknak, amelyekhez IKT-eszközökre van szükség?
- Mit szólna, ha lennének az iskolájában interaktív táblák?
A legérdekesebb az volt számomra, hogy előzetes feltevéseimmel szemben, úgy tűnik, a nyitottság ezek iránt az eszközök iránt (az én kicsi és nem is reprezentatív mintámban) nem korrelál az életkorral.
Beszéltem például egy 60 éven felüli matematika-fizika szakos tanárnővel, aki nagy lelkesedéssel gyártja a ppt-ket, preziket az óráihoz, saját youtube csatornája van látványos fizikai kísérletekkel (vannak köztük saját felvételek is), az emeltszintű matematika érettségi tételeket a diákjai az ő segítségével egy közös blogon dolgozzák ki. Mindezeket úgy, hogy az iskola "digitális felszereltsége" igen csekély.
Ugyanakkor három olyan 30 év körüli fiatal tanárral is beszélgettem, akiknél előbb utóbb előkerült az a "nagy-nagy bölcsesség", hogy ha 10 évvel ezelőtt jó volt számítógép és interaktív tábla nélkül tanítani, akkor most is jó... (Mérsékelten szakmai megjegyzés, de ilyenkor legszívesebben visszakérdeznék, hogy ha a dédnagymamájának megfelelt az a házastárs, akit a szülei választottak, akkor ő miért akar saját magának párt választani, vagy éppen miért megy külföldre nyaralni, amikor voltak emberek akik egész életükben a falujukból sem dugták ki a lábukat, mégis nagyon boldogok voltak.)
A digitális táblával kapcsolatban megoszlottak a vélemények. A megkérdezett 11 tanár közül 6 mondta, hogy jó lehetőségnek tartaná, örülne, ha lenne ilyesmi. Legtöbben szemléltetésre használnák, esetleg interaktív feladatokat készítenének rá, bár mondták, hogy ehhez nem annyira értenek. Egy tanárnő volt, aki végzett ezzel kapcsolatban valamilyen tanfolyamot, és mondta, hogy ott nagyon lelkes lett, próbált is mindenféle pályázatok után nézni, hogy hogyan kerülhetne egy-két ilyen tábla az ő intézményébe is, de azt mondta, hogy ez sokkal nehézkesebb, mint amilyennek kívülről tűnik.
A másik 5 tanár kb. azt állította, hogy nincs szüksége interaktív táblára, ketten említették meg, hogy a digitális tábla is csak arra lenne jó, hogy a tanároknak többet kelljen készülni az órára. (Nagyon kíváncsi lennék, hogy ők vajon mennyit készülnek az óráikra.)
Egyébként ebből az öt főből is volt olyan, aki rendszeresen visz projektort az órájára, időnként ad "internetes" házi feladatot a diákoknak.
Érdekesnek tartom még, hogy nem rég olvastam egy blogbejegyzést az IKT a legújabb kerettantervben való megjelenésével kapcsolatban (http://tanarblog.hu/hirek/37-vezercikk/3214-kerettantervek-es-az-ikt), /bár ezt twitteren is megosztottam veletek:)/, ez a cikk felhívja a figyelmet többek között arra, hogy szép-szép, hogy megjelenik az IKT az új kerettantervben, de milyen kár, hogy az internetet leginkább egy óriási "információs bázisnak" tekinti, és a benne rejlő egyéb lehetőségekről (pl. web 2.0 alkalmazások) egyáltalán nem vesz tudomást. A megkérdezett tanárok jó részénél is ezt tapasztaltam. Gyakorlatilag mindenki adott már a diákjainak olyan feladatot, amihez IKT-alkalmazást kellett használni, de ezek a legtöbb esetben a "nézz utána", "gyűjts össze", "keresd meg" stb. jellegű dolgok voltak.
2012. október 26., péntek
nagy felismerés...
Ma délután éppen Anyukámmal nézegettem egy szakmai holnapot, amikor megakadt a tekintetem egy logón, illetve a hozzá társuló feliraton, ami így hangzott: "IKT Központ". Nagyon boldog voltam, hogy micsoda szerencsém van, hogy így egész véletlenül sikerült rátalálnom egy a tantárgyhoz kapcsolódó honlapra... Kértem is Anyut, hogy kattintsunk rá és nézzük meg mi lehet az, de ekkor sajnos már nem voltam annyira lelkes... Ugyanis a szemem elé táruló képen az "Integrált Kifejezés- és Táncterápia Központ" honlapja villant fel, aminek a rövidítése ugyan IKT, mégsem annyira kapcsolódik a mi tantárgyunkhoz... Ahogy konstatáltam a félreértést hirtelen kitört belőlem a kacagás, ugyanis eszembe jutott Fanni múltkori esete a HR-rel... (bocsánat, ez kihagyhatatlan volt! : D)
No, de a lényeg nem is ez, hanem hogy gondolkodtam, hogy akkor ha már ez nem jött össze, mégis miről is írhatnék és eszembe jutott, hogy ezen a héten volt az utolsó gyakorlatunk a Gyermekek Házában, aminek apropójából a gyakorlatvezetőnk felvetésére azt találtuk ki Rékával, hogy tartunk egy-egy számítógépes egyéni fejlesztést a gyerekeknek. Ez dupla haszonnak tűnt, hiszen így még a Számítógépes-tanulássegítés kurzuson tanultakat is hasznosíthatónak véltük. Igen ám, de aztán eljött a hétvége, amikor is végre volt időm a fejlesztési terv megírására és rájöttem, hogy képtelen vagyok összeegyeztetni a fejlesztésem céljait a számítógéppel, illetve a rajta lévő jobbnál-jobb programokkal. Egyetlen olyan feladat volt, ahol úgy éreztem, hogy nagyon jó lenne, hogyha lenne gép, és nem papír alapon kéne legyártani, illetve használni a játékot. Az óra többi részénél azonban úgy éreztem, hogy csak ráerőszakolva lettem volna képes a számítógépet használni. Eljött a szerda és megtartottam az órát, elég jól sikerült. Utána a gyakorlatvezetőm is elmondta a meglátásait, és kérdezett engem, hogy én hogyan éltem meg. Megosztottam vele a hétvégi vívódásaimat, hogy akkor most számítógépes óra, vagy mégsem. Figyelmesen meghallgatott, majd mondott valamit, ami nekem nagyon fontos volt! Azt mondta, hogy minden egyes órán a cél a fontos, az eszközt ehhez igazítjuk. Nagyon egyet tudtam érteni vele ebben, és örültem, hogy ez szóba került, ugyanis pontosan tudom azt, hogy mekkora ellenállás van bennem sokszor az IKT eszközökkel kapcsolatosan, és akármennyire furcsa is, ez a mondat most megnyugtatott. Rájöttem ugyanis arra, hogy nem kell magamat megerőszakolnom, és kényszerből használnom valamit, amit nem szeretnék, vagy éppen akkor nem tartok odaillőnek. Viszont az fontos, hogy nyitott szemmel járjak a világban és észrevegyem, hogy milyen új technikák, módszerek, eszközök vannak, amik a tanulást/tanítást segíthetik. Ezek közül lesznek olyanok, amik közel állnak hozzám és lesznek olyanok, amik kevésbé. Azt gondolom, hogy ezzel semmi baj sincs, hisz nem vagyunk egyformák. Fontos azonban, hogy ne legyen bennem akkora ellenállás semmi felé, hogy ne ismerjem föl annak a dolognak a hasznosságát. Megeshet ugyanis, hogy bár tőlem végtelenül távol áll valami, mégis van egy olyan tanítványom, akinek az a technika, eszköz a leghatékonyabb tanulássegítő. Ez az a helyzet, amikor úgy vélem, hogy nagy pedagógiai hiba volna, hogyha az én idegenkedésem miatt a tanítványom nem kapná meg az ő tanulásához, fejlődéséhez szükséges minden segítséget.
A történet tanulsága tehát az számomra, hogy érdemes, amit lehet megismerni, megvizsgálni, véleményt alkotni róla, és ha úgy hozza a helyzet, akkor képesnek lenni arra, hogy megváltoztassam ezt a véleményt.
No, de a lényeg nem is ez, hanem hogy gondolkodtam, hogy akkor ha már ez nem jött össze, mégis miről is írhatnék és eszembe jutott, hogy ezen a héten volt az utolsó gyakorlatunk a Gyermekek Házában, aminek apropójából a gyakorlatvezetőnk felvetésére azt találtuk ki Rékával, hogy tartunk egy-egy számítógépes egyéni fejlesztést a gyerekeknek. Ez dupla haszonnak tűnt, hiszen így még a Számítógépes-tanulássegítés kurzuson tanultakat is hasznosíthatónak véltük. Igen ám, de aztán eljött a hétvége, amikor is végre volt időm a fejlesztési terv megírására és rájöttem, hogy képtelen vagyok összeegyeztetni a fejlesztésem céljait a számítógéppel, illetve a rajta lévő jobbnál-jobb programokkal. Egyetlen olyan feladat volt, ahol úgy éreztem, hogy nagyon jó lenne, hogyha lenne gép, és nem papír alapon kéne legyártani, illetve használni a játékot. Az óra többi részénél azonban úgy éreztem, hogy csak ráerőszakolva lettem volna képes a számítógépet használni. Eljött a szerda és megtartottam az órát, elég jól sikerült. Utána a gyakorlatvezetőm is elmondta a meglátásait, és kérdezett engem, hogy én hogyan éltem meg. Megosztottam vele a hétvégi vívódásaimat, hogy akkor most számítógépes óra, vagy mégsem. Figyelmesen meghallgatott, majd mondott valamit, ami nekem nagyon fontos volt! Azt mondta, hogy minden egyes órán a cél a fontos, az eszközt ehhez igazítjuk. Nagyon egyet tudtam érteni vele ebben, és örültem, hogy ez szóba került, ugyanis pontosan tudom azt, hogy mekkora ellenállás van bennem sokszor az IKT eszközökkel kapcsolatosan, és akármennyire furcsa is, ez a mondat most megnyugtatott. Rájöttem ugyanis arra, hogy nem kell magamat megerőszakolnom, és kényszerből használnom valamit, amit nem szeretnék, vagy éppen akkor nem tartok odaillőnek. Viszont az fontos, hogy nyitott szemmel járjak a világban és észrevegyem, hogy milyen új technikák, módszerek, eszközök vannak, amik a tanulást/tanítást segíthetik. Ezek közül lesznek olyanok, amik közel állnak hozzám és lesznek olyanok, amik kevésbé. Azt gondolom, hogy ezzel semmi baj sincs, hisz nem vagyunk egyformák. Fontos azonban, hogy ne legyen bennem akkora ellenállás semmi felé, hogy ne ismerjem föl annak a dolognak a hasznosságát. Megeshet ugyanis, hogy bár tőlem végtelenül távol áll valami, mégis van egy olyan tanítványom, akinek az a technika, eszköz a leghatékonyabb tanulássegítő. Ez az a helyzet, amikor úgy vélem, hogy nagy pedagógiai hiba volna, hogyha az én idegenkedésem miatt a tanítványom nem kapná meg az ő tanulásához, fejlődéséhez szükséges minden segítséget.
A történet tanulsága tehát az számomra, hogy érdemes, amit lehet megismerni, megvizsgálni, véleményt alkotni róla, és ha úgy hozza a helyzet, akkor képesnek lenni arra, hogy megváltoztassam ezt a véleményt.
2012. október 20., szombat
Érvek és ellenérvek
Az jutott eszembe, hogy ezen a héten "active classroom" kulcsszóval fogok az interneten mindenféle érdekességet keresni, és ez lesz majd a blogbejegyzésem témájának is az alapja. A nagy keresgélésből nem sok minden lett, ugyanis a második cikk, amire ráakadtam annyi gondolatot vetett fel bennem, hogy nem is keresgéltem tovább. A teljes cikk elérhető innen: http://minnesota.publicradio.org/display/web/2010/10/13/active-learning-classrooms
Ez egy 2010-es cikk, ami tömören és röviden arról szól, hogy a Minnesota Egyetemen 17 db aktív tanulásra alkalmas tantermet, vagy inkább előadótermet alakítottak ki. Ezekben a termekben zajlanak az egyetemisták előadásai, mostanra már teljesen más formában, mint korábban. A diákok kilenc fős kör alakú asztaloknál ülnek, mindenki előtt laptop. Minden egyes ilyen asztalhoz tartozik egy kivetítő. Tehát a terem fala körben, telis-tele van kivetítőkkel és interaktív táblákkal. Ha a diákoknak bármi kérdésük van a tanár felé az előadás közben, akkor megragadják az asztaluknál lévő mikrofont és ahogy beleszólnak egyből az egész terem meghallja az általuk feltett kérdést. Van például olyan előadása a hallgatóknak, amikor a 2 órás előadás első 20 percében beszél az előadó, majd a maradék időben az asztalok különböző projekteken dolgoznak, aminek eredményét a kivetítőn jelenítik meg, amikor elkészültek. Íme néhány kép egy ilyen "aktív előadóról":
Ahogy olvastam ezt a cikket, igen sok kérdés felmerült bennem. Először is próbáltam elképzelni magam, amint egy ilyen előadóban tanulok nap, mint nap biológiát, ahogy azt a Minnesota Egyetem hallgatói is teszik. Azért különösen izgalmas azt elképzelnem, hogy biológusokat képeznek ezen az egyetemen, mert van tapasztalatom arról, hogy ez pl. az ELTE TTK-n hogyan zajlik, hisz jártam oda fél évig. Belegondoltam tehát ebbe, és az első gondolatom az volt, hogy igen, valóban nagyon jó lehet csoportokban dolgozni, amikor úgy ébredek reggel, hogy ma kipihent vagyok és tettre kész. De bizony sokszor van olyan is, hogy fáradt vagyok, és semmihez sincs kedvem. Bemegyek az egyetemre, mert "muszáj" és valahogy végigülöm az előadásokat, miközben sűrűn örülök neki, hogy semmit nem kell csinálnom, csak csendben üldögélnem és figyelnem. Ha egy ilyen napon mégsem csak csendben kell üldögélnem, hanem esetleg csoportmunkában is részt kell vennem, no akkor vagyok bajban. Ugyanis még ha nagyon igyekszem is, hogy ne szúrjak ki a csapatommal ilyen esetekben, akkor is elő szokott fordulni, hogy a téma sem érdekel, fáradt is vagyok, ezért teljesen passzívan veszek részt egy csoportmunkában. Ez többnyire azt jelenti, hogy ilyen esetekben a csapatom többi tagjának kell elvégeznie azt is, amit nekem kellene. Ez működik is akkor, hogyha ők aznap éppen nagyon aktívak és túlteng bennük az energia, de ha mégsem, akkor az egész munka csak egy nagy nyűglődés. No, de szerencsére van olyan is, amikor ez nem így van, hanem valóban mindenki nagy kedvvel vesz részt a munkában. Egyszerűen csak szerettem volna felvázolni azt is, amikor ez nem így van.
A következő gondolat, ami felmerült bennem, hogy a csoportmunka eredményeként létrejön egy dokumentum, ami az említett egyetemen kivetítésre is kerül, hogy mindenki más is láthassa, illetve azt is elképzelhetőnek tartom, hogy ahogyan sokszor nálunk is van az egyetemen, ezt a dokumentumot mindenki megkapja a csoportból és ezeket is meg kell tanulni pl. a vizsgára. Na ez az, amit én például mindig is nagyon utáltam. Nagyon nehezen tanulok ugyanis mások jegyzetéből, arról nem is beszélve, hogy ilyen esetekben nagyon szokott zavarni az, hogy bár egymás munkáiból kell tanulnunk, a tanár mindig úgy kérdez a vizsgán és a zh-ban, ahogyan Ő gondolkodik, az alapján, amit Ő leadott volna az órán, de mi nem ezt tanuljuk meg, hisz nem ez történt.
Ilyen és ehhez hasonló, inkább negatív gondolatok jutottak tehát eszembe, ahogy a cikket olvastam. Ahogy konstatáltam, hogy micsoda ellenállás van bennem, elgondolkodtam azon, hogy ez vajon minek köszönhető. Arra jutottam, hogy leginkább talán annak, hogy annyira nem ebben nőttem fel, hogy ez a rendszer, illetve a tanulás ezen formája teljesen idegen tőlem. Ebből kifolyólag el sem tudom képzelni azt, hogy ez hosszútávon jól működhessen.
Felettébb megnyugtatott, amikor a cikk végére érve megerősítést nyert ezen gondolatom, ugyanis ahogy a cikk írója is megemlítette, hogy egyáltalán nem aratott elsöprő sikert a hallgatók körében ez az új rendszer. Többen is voltak ugyanis, akik idegenkedtek a sok technikai eszköztől, és az ilyen módon történő tanulástól. Aminek legfőbb oka az lehet, hogy az egyetem előtt eltöltöttek már 12 évet hagyományos oktatásban, ahol egyáltalán nem, vagy csak nagyon kevésszer találkoztak ilyen és ehhez hasonló tanulással.
Úgy vélem, arra a kérdésre, hogy az idegenkedésünk tényleg az említett oknak köszönhető-e, még jó darabig nem kaphatunk választ. Meg kell várnunk ugyanis, amíg felnő az első olyan nemzedék, akik kisiskolás koruktól kezdve olyan tanításban és nevelésben részesültek, aminek szerves és elengedhetetlen része volt az IKT eszközök használata.
Ez egy 2010-es cikk, ami tömören és röviden arról szól, hogy a Minnesota Egyetemen 17 db aktív tanulásra alkalmas tantermet, vagy inkább előadótermet alakítottak ki. Ezekben a termekben zajlanak az egyetemisták előadásai, mostanra már teljesen más formában, mint korábban. A diákok kilenc fős kör alakú asztaloknál ülnek, mindenki előtt laptop. Minden egyes ilyen asztalhoz tartozik egy kivetítő. Tehát a terem fala körben, telis-tele van kivetítőkkel és interaktív táblákkal. Ha a diákoknak bármi kérdésük van a tanár felé az előadás közben, akkor megragadják az asztaluknál lévő mikrofont és ahogy beleszólnak egyből az egész terem meghallja az általuk feltett kérdést. Van például olyan előadása a hallgatóknak, amikor a 2 órás előadás első 20 percében beszél az előadó, majd a maradék időben az asztalok különböző projekteken dolgoznak, aminek eredményét a kivetítőn jelenítik meg, amikor elkészültek. Íme néhány kép egy ilyen "aktív előadóról":
Ahogy olvastam ezt a cikket, igen sok kérdés felmerült bennem. Először is próbáltam elképzelni magam, amint egy ilyen előadóban tanulok nap, mint nap biológiát, ahogy azt a Minnesota Egyetem hallgatói is teszik. Azért különösen izgalmas azt elképzelnem, hogy biológusokat képeznek ezen az egyetemen, mert van tapasztalatom arról, hogy ez pl. az ELTE TTK-n hogyan zajlik, hisz jártam oda fél évig. Belegondoltam tehát ebbe, és az első gondolatom az volt, hogy igen, valóban nagyon jó lehet csoportokban dolgozni, amikor úgy ébredek reggel, hogy ma kipihent vagyok és tettre kész. De bizony sokszor van olyan is, hogy fáradt vagyok, és semmihez sincs kedvem. Bemegyek az egyetemre, mert "muszáj" és valahogy végigülöm az előadásokat, miközben sűrűn örülök neki, hogy semmit nem kell csinálnom, csak csendben üldögélnem és figyelnem. Ha egy ilyen napon mégsem csak csendben kell üldögélnem, hanem esetleg csoportmunkában is részt kell vennem, no akkor vagyok bajban. Ugyanis még ha nagyon igyekszem is, hogy ne szúrjak ki a csapatommal ilyen esetekben, akkor is elő szokott fordulni, hogy a téma sem érdekel, fáradt is vagyok, ezért teljesen passzívan veszek részt egy csoportmunkában. Ez többnyire azt jelenti, hogy ilyen esetekben a csapatom többi tagjának kell elvégeznie azt is, amit nekem kellene. Ez működik is akkor, hogyha ők aznap éppen nagyon aktívak és túlteng bennük az energia, de ha mégsem, akkor az egész munka csak egy nagy nyűglődés. No, de szerencsére van olyan is, amikor ez nem így van, hanem valóban mindenki nagy kedvvel vesz részt a munkában. Egyszerűen csak szerettem volna felvázolni azt is, amikor ez nem így van.
A következő gondolat, ami felmerült bennem, hogy a csoportmunka eredményeként létrejön egy dokumentum, ami az említett egyetemen kivetítésre is kerül, hogy mindenki más is láthassa, illetve azt is elképzelhetőnek tartom, hogy ahogyan sokszor nálunk is van az egyetemen, ezt a dokumentumot mindenki megkapja a csoportból és ezeket is meg kell tanulni pl. a vizsgára. Na ez az, amit én például mindig is nagyon utáltam. Nagyon nehezen tanulok ugyanis mások jegyzetéből, arról nem is beszélve, hogy ilyen esetekben nagyon szokott zavarni az, hogy bár egymás munkáiból kell tanulnunk, a tanár mindig úgy kérdez a vizsgán és a zh-ban, ahogyan Ő gondolkodik, az alapján, amit Ő leadott volna az órán, de mi nem ezt tanuljuk meg, hisz nem ez történt.
Ilyen és ehhez hasonló, inkább negatív gondolatok jutottak tehát eszembe, ahogy a cikket olvastam. Ahogy konstatáltam, hogy micsoda ellenállás van bennem, elgondolkodtam azon, hogy ez vajon minek köszönhető. Arra jutottam, hogy leginkább talán annak, hogy annyira nem ebben nőttem fel, hogy ez a rendszer, illetve a tanulás ezen formája teljesen idegen tőlem. Ebből kifolyólag el sem tudom képzelni azt, hogy ez hosszútávon jól működhessen.
Felettébb megnyugtatott, amikor a cikk végére érve megerősítést nyert ezen gondolatom, ugyanis ahogy a cikk írója is megemlítette, hogy egyáltalán nem aratott elsöprő sikert a hallgatók körében ez az új rendszer. Többen is voltak ugyanis, akik idegenkedtek a sok technikai eszköztől, és az ilyen módon történő tanulástól. Aminek legfőbb oka az lehet, hogy az egyetem előtt eltöltöttek már 12 évet hagyományos oktatásban, ahol egyáltalán nem, vagy csak nagyon kevésszer találkoztak ilyen és ehhez hasonló tanulással.
Úgy vélem, arra a kérdésre, hogy az idegenkedésünk tényleg az említett oknak köszönhető-e, még jó darabig nem kaphatunk választ. Meg kell várnunk ugyanis, amíg felnő az első olyan nemzedék, akik kisiskolás koruktól kezdve olyan tanításban és nevelésben részesültek, aminek szerves és elengedhetetlen része volt az IKT eszközök használata.
2012. október 14., vasárnap
Nyomonkövetés... pedagógusok és az oktatási informatika
Egy 2004-es cikket ajánlok a figyelmetekbe:
Felzárkóztatás: számítógéppel
A link: http://hirmagazin.sulinet.hu/hu/oktatas/felzarkoztatas-szamitogeppel
Egy részletet szeretnék kiemelni:
" Az igazi akadályt jelenleg az jeleni, hogy az informatikai módszerek használata a tanároktól rengeteg többletmunkát követel meg, és nagyon sokan anyagi ösztönzés nélkül vonakodnak a jelentős többletterheléstől."
Fehér Péter 2008-as tézis füzete: Internet és számítógéppel segített a kistelepülések iskoláiban, a kiemelt részek által bennem felmerült kérdésekre adhat választ.
A teljes cikket ezen a linken lelitek:
http://www.edu.u-szeged.hu/phd/downloads/feher_tezis_hu.pdf
Az egyik hipotézis, hogy a számítógép és internet hozzáférés, még nem elégséges az oktatási informatika széleskörű elterjedéséhez. A kutatás azt igazolta, hogy az sem elégséges a mindennapi oktatásba való bevezetéshez, ha a pedagógus elvégez egy számítógép kezelői tanfolyamot pl. ECDL. Hanem olyan képzésre van szükség, ami a módszertani elemeket is hangsúlyozza pl. EPICT.
A következő hipotézis talán még érdekesebb, miszerint a frissen végzett pedagógusok iskolába kerülésével felgyorsulhat az oktatási informatika elterjedése. A hipotézis nem igazolódott. A legeredményesebbek azok a körülbelül 10 éve pályán levő pedagógusok, akik módszertani tapasztalatukat, az informatikai eszközök magas szintű használatával kapcsolják össze.Ez mutatja, hogy frissen végzett pedagógusok informatikai tudása még mindig nem teljesen kiforrott (persze reméljük, hogy ez már 2008 óta is sokat fejlődött), módszertani tapasztalat szerzésére pedig természetesen időre van szükség.
A kutatás számunkra érdekes harmadik eredménye, az az öngerjesztő folyamat, hogy szervezett továbbképzésben résztvevő legtöbb pedagógus az, aki napi szinten foglalkozik önképzéssel is. Hm.
Felzárkóztatás: számítógéppel
A link: http://hirmagazin.sulinet.hu/hu/oktatas/felzarkoztatas-szamitogeppel
Egy részletet szeretnék kiemelni:
" Az igazi akadályt jelenleg az jeleni, hogy az informatikai módszerek használata a tanároktól rengeteg többletmunkát követel meg, és nagyon sokan anyagi ösztönzés nélkül vonakodnak a jelentős többletterheléstől."
Fehér Péter 2008-as tézis füzete: Internet és számítógéppel segített a kistelepülések iskoláiban, a kiemelt részek által bennem felmerült kérdésekre adhat választ.
A teljes cikket ezen a linken lelitek:
http://www.edu.u-szeged.hu/phd/downloads/feher_tezis_hu.pdf
Az egyik hipotézis, hogy a számítógép és internet hozzáférés, még nem elégséges az oktatási informatika széleskörű elterjedéséhez. A kutatás azt igazolta, hogy az sem elégséges a mindennapi oktatásba való bevezetéshez, ha a pedagógus elvégez egy számítógép kezelői tanfolyamot pl. ECDL. Hanem olyan képzésre van szükség, ami a módszertani elemeket is hangsúlyozza pl. EPICT.
A következő hipotézis talán még érdekesebb, miszerint a frissen végzett pedagógusok iskolába kerülésével felgyorsulhat az oktatási informatika elterjedése. A hipotézis nem igazolódott. A legeredményesebbek azok a körülbelül 10 éve pályán levő pedagógusok, akik módszertani tapasztalatukat, az informatikai eszközök magas szintű használatával kapcsolják össze.Ez mutatja, hogy frissen végzett pedagógusok informatikai tudása még mindig nem teljesen kiforrott (persze reméljük, hogy ez már 2008 óta is sokat fejlődött), módszertani tapasztalat szerzésére pedig természetesen időre van szükség.
A kutatás számunkra érdekes harmadik eredménye, az az öngerjesztő folyamat, hogy szervezett továbbképzésben résztvevő legtöbb pedagógus az, aki napi szinten foglalkozik önképzéssel is. Hm.
Tanulásban akadályozott gyermekek sérülésspecifikus számítástechnikai eszköztára
Az interneten keresgélve olyan anyagra bukkantam ami a projektünk eszközkeresési részébe pontosan illeszkedik.
A Nemzeti Fejlesztési Terv Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program 2.1 intézkedés Hátrányos helyzetű tanulók esélyegyenlőségének biztosítása az oktatási rendszerben központi program keretében írt Szekeres Ágota és Ari Pálma egy eszköztárat..
A címből kiderül, hogy melyik részét szeretném most megmutatni nektek.
Három területbe osztották az eszközöket.
Az első: képességfejlesztő szoftverek.
Játsszunk együtt!
Multimédiás CD-ROM több mint 120 képességfejlesztő játékkal. Szórakoztató feladatok természetés
társadalomismeretből, valamint matematikából. Tarkítva mesékkel és fülbemászó zenével, segítik
a gyermekeket környezetük megismerésében és a legfontosabb fogalmak elsajátításában. Eme játékos
oktatószoftver a matematika rejtelmeibe vezeti be az óvodásokat, ily módon elősegítve a matematikai
gondolkodás kialakítását és fejlesztését az iskolai oktatás megkezdése előtt. A szoftver és a hozzá tartozó
füzet használata során egyaránt fejlődik a megfigyelőképesség, az emlékezet, a szín- és a formalátás,
a térarányok észlelése és a finommotorika. A gyermekek a feladatok megoldása közben játszva sajátítják
el a matematikai alapfogalmakat, s fokozatosan jutnak el a nehezebb gondolkodási műveletekhez.
Az egymásra épülő feladatok egyénre szabott haladási tempót tesznek lehetővé.
Ára: kb. 4000 Ft
Játszóház 1.
A szoftver óvodásoknak és kisiskolásoknak készült, amelyben több mint száz játékos feladat segítségével
a gyermekek játékosan, könnyedén fejleszthetik ügyességüket, memóriájukat, logikai készségüket.
Az interaktív elemek segítségével a gyermekek „ház”-ról „ház”-ra barangolva aktív szereplőivé válnak
a játékoknak, fejlesztve így önállóságukat a problémamegoldásban. A különböző témájú és nehézségi
fokú feladatok hosszú időn keresztül játékos és hasznos időtöltést biztosítanak kicsiknek és nagyobbaknak
egyaránt.
Ára: kb. 3000 Ft
A linken egy szoftverelemzést olvashattok a Játszóház 1.-ről:
http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=gyermekuj-szoftver-Panyine-jatszohaz
Blinky Bill – A fantasztikus léggömbkaland
Blinky Bill, a koalamaci kalandjai során a tanulást oly érdekessé teszi, mint senki más. A gyerekek egy
hőlégballonnal utazzák körbe a világot Blinkyvel és barátaival, miközben más-más országról tanulnak.
Végül rájönnek: „Mindenütt jó, de legjobb otthon.” A történet során érdekes kihívásokkal találkozhatnak
a gyerekek, és így játszva tanulhatnak és fejleszthetik képességeiket. A szoftvert 3–7 éves korosztály
számára ajánljuk.
Ára: kb. 4500 Ft
Seholsincs kastély
Az általános iskolák alsó tagozatosainak készült szabadidős felhasználású képességfejlesztő oktatójáték
egyesíti a számítógépes játékok nyújtotta vizuális élményt a logikai gondolkodást fejlesztő feladatokkal.
A játék 12 helyszínen zajlik. 6 feladattípus az oktatáshoz kapcsolódik, 6 pedig képességfejlesztő logikai
feladatokat, játékokat tartalmaz.
Ára: kb. 5000 Ft
A következő kategória: magyar nyelv és irodalom.
Manó Olvasás 1. (Játékos oktatóprogram 5–8 éves gyermekeknek)
Ha már ismerjük a betűket, akkor itt az ideje, hogy megtanuljuk összeolvasni őket. Ennek a programnak
a segítségével a gyerekek játékos formában sajátítják el a szótagok és szavak összeolvasásának művészetét.
Témakörök: szótagok, szavak, mondatok olvasása és egyszerű szövegértés. Több száz feladat 34 fejezetben,
bemutatók, szótagok, szavak, mondatok olvasása és szövegértés, minden betűről egy mese.
Ára: kb. 5000 Ft
Manó Olvasás 2.
Az olvasást oktató programcsaládnak ez a tagja a szövegértést tanítja meg. A programban húsz mese
és kétszáz feladat vár feldolgozásra. A munkát szinonimaszótár, valamint szólás- és közmondásgyűjtemény
és azok magyarázata színesíti.
Ára: kb. 5000 Ft
Bagolydoktor-sorozat: Ismerd meg a betűket!
Ez a CD-ROM sorozat egészen kis gyermekeknek készült. A programban a kedves „Bagoly doktor”
magyarázza el a fontos tudnivalókat. Először az adott lecke anyagát kell elsajátítania a kisgyermeknek,
ezután a megszerzett tudást kérdezi ki tőle a program. Gyors és hatékony tanulást biztosít, önálló tanulásra
is alkalmas. A gyermekek számára is egyszerű és egyértelmű a program kezelőfelülete.
Ára: kb. 3000 Ft
A harmadik kategória pedig a matematika.
Manó Matek 1.
Játékos képességfejlesztő oktatóprogram 5–8 éves gyerekeknek. Más matematikagyakorló programmal
összehasonlítva a Manó Matek nem a számolási készség fejlesztésére helyezi a hangsúlyt, hanem a
matematikai gondolkodásmód és szemlélet kialakítására. A CD szöveges és gondolkodtató feladatai a
gyermekek mindennapi tapasztalataihoz kapcsolódnak. Ezeknek a feladatoknak a begyakorlása után a
számtani műveletek mechanikus elvégzése nem okozhat gondot.
A CD 50 feladattípusának több ezer lehetséges variációja van, így a feladatmegoldások sohasem válnak
unalmassá a gyerekek számára:
– Kisebb, nagyobb, egyenlő
– Sorba rendezés
– Sorozatkészítés
– Páros és páratlan
– Sorszámok
– Bontások
– Számegyenes
– Liter és deciliter
– Összeadás a húszas számkörben
– Szabályjátékok
– Kivonás a húszas számkörben
– A pénz használata
A gyerekek tudáspróbákkal ellenőrizhetik ismereteik gyarapodását. A próbatétel kemény: egy labirintuson
kell átjutni bekötött szemmel. Ráadásul itt-ott téglák potyognak ki a falból, és egy sárkány dugja
ki a réseken a fejeit…
Minden tizedik feladattípus megoldása után a szorgalom jutalmául egy gazdagon illusztrált mesét nézhetnek
meg a gyerekek.
Minden feladattípushoz tartozik egy A/4-es méretű kinyomtatható füzetlap, rajta újabb hasonló feladatokkal.
Ez egyben az írásgyakorlást is szolgálja. Ha minden lapot kinyomtatunk, egy teljes munkafüzetet
kapunk.
A pedagógusok és a szülők munkáját részletes segédlet könnyíti meg.
Ára: kb. 4300 Ft
Manó Matek 2.
Játékos képességfejlesztő oktatóprogram 6–9 éves gyerekeknek. A Manó Matek 1. után most újabb
feladatokon próbálhatjuk ki tudásunkat. A helyszín ezúttal egy könyvtár, ahol életre kelnek kedvenc
mesehőseink. A szöveges és gondolkodtató feladatok mellett sok-sok gyakorló példát is találunk a
programban. Az 50 feladattípusnak több ezer lehetséges variációja van, így a feladatok sohasem válnak
unalmassá:
– Számolás százig
– Összeadás, kivonás a százas számkörben
– Több tag összevonása
– Szorzás, osztás
– A római számok
– Deciméter, centiméter
– Kilogramm, dekagramm
– Kombinatorika
Minden ötödik feladattípus megoldása után a szorgalom jutalmául egy gazdagon illusztrált mesét nézhetünk-
hallgathatunk meg. A szöveges feladatok mögött egy téglafalat találunk. Ha megoldjuk a téglákra
firkált feladatokat, megtisztíthatjuk a falat, és azt is megtudjuk, hogy milyen feladatokkal fogunk
találkozni a tudáspróbában. A tudáspróbákkal ellenőrizhetjük ismereteink gyarapodását. A labirintus
állomásain ugyanolyan feladatokkal találkozhatunk, amelyeket a gyakorlás során is megoldottunk, de
most nem szabad tévesztenünk, mert a sárkány lángja megéget.
A pedagógusok és a szülők munkáját részletes segédlet könnyíti meg.
Ára: kb. 4300 Ft
Manó Matek 3.
Az első két Manó Matek CD után a harmadik osztályosok is számolhatnak, méricskélhetnek, törhetik
a fejüket a trükkös feladványokon.
A helyszín ezúttal egy nagyváros, amely tele van számokkal és problémákkal…
A program 78 szöveges feladattípusának sok-sok változata szinte kimeríthetetlen.
Témakörök:
– Az ezres számkör
– Összeadás és kivonás az ezres számkörben
– Szorzás, osztás, törtek
– Vegyes feladatok, összetett feladatok az alapműveletekre
– Mértékegységek, geometria
A számolást a feladat mögötti falon gyakorolhatják a gyerekek. A kinyomtatható feladatlapokat összegyűjtve
egy 78 oldalas munkafüzetet kapunk, amelyben további, kreatív feladatokat oldhatunk meg.
Aki szorgalmas, a feladatmegoldásért kapott zsetonokkal játszhat a város játéktermében, ruletten.
Nem kell egyedül ruletteznie, játékostársait is bevonhatja a játékba. Segédletet tartalmaz a pedagógusoknak,
szülőknek, amely bemutatja a feladatok célját, megoldási lehetőségeit, valamint javaslatokat a
megoldás menetére.
Ára: kb. 4300 Ft
A dokumentum megírása óta már a Manó Matek 4. is megjelent.
A Profi-Média alsó tagozatosoknak készült mateksorozatának utolsó tagja igen messze, az űrbe visz minket. A manóosztály űrkirándulásra indul, ám szerencsétlen módon szinte azonnal eltévednek – ráadásul a pilóta, és az osztályfőnök nélkül. A bolygón pedig, ahol kényszerleszállást végeznek, különös lényeket találnak... Ebben a programkörnyezetben vár a gyermekekre 114 izgalmas feladattípus a következő témakörökben: Számok tízezerig; műveletek fejben és írásban; írásbeli szorzás, osztás kétjegyű számokkal; oszthatóság; törtek; eltolás, elforgatás, tükrözés; négyzet és téglalap; kerület, terület, térfogat.
Az animációkat is tartalmazó fogalomtár segítségével áttekinthetők a matematika szabályai, de tanulmányozása a feladatok megoldásában is segíthet.
Ezzel a kis gyűjteménnyel bővítem egyenlőre IKT- eszközgyűjteményünket. De folytatás még várható...
A Nemzeti Fejlesztési Terv Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program 2.1 intézkedés Hátrányos helyzetű tanulók esélyegyenlőségének biztosítása az oktatási rendszerben központi program keretében írt Szekeres Ágota és Ari Pálma egy eszköztárat..
A címből kiderül, hogy melyik részét szeretném most megmutatni nektek.
Három területbe osztották az eszközöket.
Az első: képességfejlesztő szoftverek.
Játsszunk együtt!
Multimédiás CD-ROM több mint 120 képességfejlesztő játékkal. Szórakoztató feladatok természetés
társadalomismeretből, valamint matematikából. Tarkítva mesékkel és fülbemászó zenével, segítik
a gyermekeket környezetük megismerésében és a legfontosabb fogalmak elsajátításában. Eme játékos
oktatószoftver a matematika rejtelmeibe vezeti be az óvodásokat, ily módon elősegítve a matematikai
gondolkodás kialakítását és fejlesztését az iskolai oktatás megkezdése előtt. A szoftver és a hozzá tartozó
füzet használata során egyaránt fejlődik a megfigyelőképesség, az emlékezet, a szín- és a formalátás,
a térarányok észlelése és a finommotorika. A gyermekek a feladatok megoldása közben játszva sajátítják
el a matematikai alapfogalmakat, s fokozatosan jutnak el a nehezebb gondolkodási műveletekhez.
Az egymásra épülő feladatok egyénre szabott haladási tempót tesznek lehetővé.
Ára: kb. 4000 Ft
Játszóház 1.
A szoftver óvodásoknak és kisiskolásoknak készült, amelyben több mint száz játékos feladat segítségével
a gyermekek játékosan, könnyedén fejleszthetik ügyességüket, memóriájukat, logikai készségüket.
Az interaktív elemek segítségével a gyermekek „ház”-ról „ház”-ra barangolva aktív szereplőivé válnak
a játékoknak, fejlesztve így önállóságukat a problémamegoldásban. A különböző témájú és nehézségi
fokú feladatok hosszú időn keresztül játékos és hasznos időtöltést biztosítanak kicsiknek és nagyobbaknak
egyaránt.
Ára: kb. 3000 Ft
A linken egy szoftverelemzést olvashattok a Játszóház 1.-ről:
http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=gyermekuj-szoftver-Panyine-jatszohaz
Blinky Bill – A fantasztikus léggömbkaland
Blinky Bill, a koalamaci kalandjai során a tanulást oly érdekessé teszi, mint senki más. A gyerekek egy
hőlégballonnal utazzák körbe a világot Blinkyvel és barátaival, miközben más-más országról tanulnak.
Végül rájönnek: „Mindenütt jó, de legjobb otthon.” A történet során érdekes kihívásokkal találkozhatnak
a gyerekek, és így játszva tanulhatnak és fejleszthetik képességeiket. A szoftvert 3–7 éves korosztály
számára ajánljuk.
Ára: kb. 4500 Ft
Seholsincs kastély
Az általános iskolák alsó tagozatosainak készült szabadidős felhasználású képességfejlesztő oktatójáték
egyesíti a számítógépes játékok nyújtotta vizuális élményt a logikai gondolkodást fejlesztő feladatokkal.
A játék 12 helyszínen zajlik. 6 feladattípus az oktatáshoz kapcsolódik, 6 pedig képességfejlesztő logikai
feladatokat, játékokat tartalmaz.
Ára: kb. 5000 Ft
A következő kategória: magyar nyelv és irodalom.
Manó Olvasás 1. (Játékos oktatóprogram 5–8 éves gyermekeknek)
Ha már ismerjük a betűket, akkor itt az ideje, hogy megtanuljuk összeolvasni őket. Ennek a programnak
a segítségével a gyerekek játékos formában sajátítják el a szótagok és szavak összeolvasásának művészetét.
Témakörök: szótagok, szavak, mondatok olvasása és egyszerű szövegértés. Több száz feladat 34 fejezetben,
bemutatók, szótagok, szavak, mondatok olvasása és szövegértés, minden betűről egy mese.
Ára: kb. 5000 Ft
Manó Olvasás 2.
Az olvasást oktató programcsaládnak ez a tagja a szövegértést tanítja meg. A programban húsz mese
és kétszáz feladat vár feldolgozásra. A munkát szinonimaszótár, valamint szólás- és közmondásgyűjtemény
és azok magyarázata színesíti.
Ára: kb. 5000 Ft
Bagolydoktor-sorozat: Ismerd meg a betűket!
Ez a CD-ROM sorozat egészen kis gyermekeknek készült. A programban a kedves „Bagoly doktor”
magyarázza el a fontos tudnivalókat. Először az adott lecke anyagát kell elsajátítania a kisgyermeknek,
ezután a megszerzett tudást kérdezi ki tőle a program. Gyors és hatékony tanulást biztosít, önálló tanulásra
is alkalmas. A gyermekek számára is egyszerű és egyértelmű a program kezelőfelülete.
Ára: kb. 3000 Ft
A harmadik kategória pedig a matematika.
Manó Matek 1.
Játékos képességfejlesztő oktatóprogram 5–8 éves gyerekeknek. Más matematikagyakorló programmal
összehasonlítva a Manó Matek nem a számolási készség fejlesztésére helyezi a hangsúlyt, hanem a
matematikai gondolkodásmód és szemlélet kialakítására. A CD szöveges és gondolkodtató feladatai a
gyermekek mindennapi tapasztalataihoz kapcsolódnak. Ezeknek a feladatoknak a begyakorlása után a
számtani műveletek mechanikus elvégzése nem okozhat gondot.
A CD 50 feladattípusának több ezer lehetséges variációja van, így a feladatmegoldások sohasem válnak
unalmassá a gyerekek számára:
– Kisebb, nagyobb, egyenlő
– Sorba rendezés
– Sorozatkészítés
– Páros és páratlan
– Sorszámok
– Bontások
– Számegyenes
– Liter és deciliter
– Összeadás a húszas számkörben
– Szabályjátékok
– Kivonás a húszas számkörben
– A pénz használata
A gyerekek tudáspróbákkal ellenőrizhetik ismereteik gyarapodását. A próbatétel kemény: egy labirintuson
kell átjutni bekötött szemmel. Ráadásul itt-ott téglák potyognak ki a falból, és egy sárkány dugja
ki a réseken a fejeit…
Minden tizedik feladattípus megoldása után a szorgalom jutalmául egy gazdagon illusztrált mesét nézhetnek
meg a gyerekek.
Minden feladattípushoz tartozik egy A/4-es méretű kinyomtatható füzetlap, rajta újabb hasonló feladatokkal.
Ez egyben az írásgyakorlást is szolgálja. Ha minden lapot kinyomtatunk, egy teljes munkafüzetet
kapunk.
A pedagógusok és a szülők munkáját részletes segédlet könnyíti meg.
Ára: kb. 4300 Ft
Manó Matek 2.
Játékos képességfejlesztő oktatóprogram 6–9 éves gyerekeknek. A Manó Matek 1. után most újabb
feladatokon próbálhatjuk ki tudásunkat. A helyszín ezúttal egy könyvtár, ahol életre kelnek kedvenc
mesehőseink. A szöveges és gondolkodtató feladatok mellett sok-sok gyakorló példát is találunk a
programban. Az 50 feladattípusnak több ezer lehetséges variációja van, így a feladatok sohasem válnak
unalmassá:
– Számolás százig
– Összeadás, kivonás a százas számkörben
– Több tag összevonása
– Szorzás, osztás
– A római számok
– Deciméter, centiméter
– Kilogramm, dekagramm
– Kombinatorika
Minden ötödik feladattípus megoldása után a szorgalom jutalmául egy gazdagon illusztrált mesét nézhetünk-
hallgathatunk meg. A szöveges feladatok mögött egy téglafalat találunk. Ha megoldjuk a téglákra
firkált feladatokat, megtisztíthatjuk a falat, és azt is megtudjuk, hogy milyen feladatokkal fogunk
találkozni a tudáspróbában. A tudáspróbákkal ellenőrizhetjük ismereteink gyarapodását. A labirintus
állomásain ugyanolyan feladatokkal találkozhatunk, amelyeket a gyakorlás során is megoldottunk, de
most nem szabad tévesztenünk, mert a sárkány lángja megéget.
A pedagógusok és a szülők munkáját részletes segédlet könnyíti meg.
Ára: kb. 4300 Ft
Manó Matek 3.
Az első két Manó Matek CD után a harmadik osztályosok is számolhatnak, méricskélhetnek, törhetik
a fejüket a trükkös feladványokon.
A helyszín ezúttal egy nagyváros, amely tele van számokkal és problémákkal…
A program 78 szöveges feladattípusának sok-sok változata szinte kimeríthetetlen.
Témakörök:
– Az ezres számkör
– Összeadás és kivonás az ezres számkörben
– Szorzás, osztás, törtek
– Vegyes feladatok, összetett feladatok az alapműveletekre
– Mértékegységek, geometria
A számolást a feladat mögötti falon gyakorolhatják a gyerekek. A kinyomtatható feladatlapokat összegyűjtve
egy 78 oldalas munkafüzetet kapunk, amelyben további, kreatív feladatokat oldhatunk meg.
Aki szorgalmas, a feladatmegoldásért kapott zsetonokkal játszhat a város játéktermében, ruletten.
Nem kell egyedül ruletteznie, játékostársait is bevonhatja a játékba. Segédletet tartalmaz a pedagógusoknak,
szülőknek, amely bemutatja a feladatok célját, megoldási lehetőségeit, valamint javaslatokat a
megoldás menetére.
Ára: kb. 4300 Ft
A dokumentum megírása óta már a Manó Matek 4. is megjelent.
A Profi-Média alsó tagozatosoknak készült mateksorozatának utolsó tagja igen messze, az űrbe visz minket. A manóosztály űrkirándulásra indul, ám szerencsétlen módon szinte azonnal eltévednek – ráadásul a pilóta, és az osztályfőnök nélkül. A bolygón pedig, ahol kényszerleszállást végeznek, különös lényeket találnak... Ebben a programkörnyezetben vár a gyermekekre 114 izgalmas feladattípus a következő témakörökben: Számok tízezerig; műveletek fejben és írásban; írásbeli szorzás, osztás kétjegyű számokkal; oszthatóság; törtek; eltolás, elforgatás, tükrözés; négyzet és téglalap; kerület, terület, térfogat.
Az animációkat is tartalmazó fogalomtár segítségével áttekinthetők a matematika szabályai, de tanulmányozása a feladatok megoldásában is segíthet.
Ezzel a kis gyűjteménnyel bővítem egyenlőre IKT- eszközgyűjteményünket. De folytatás még várható...
Az IKT-eszközök iskolai alkalmazásának irányelvei és gyakorlata
Találtam egy jó kis cikket a neten, amely az IEA SITES kutatás eredményeit elemző tanulmánykötet alaőján készült. Ez egy nemzetközi kutatás volt, ahol a részt vevő országok IKT-politikáját, fejlesztési irányait vizsgálták, a konkrét iskolai gyakorlatot, a legjobb alkalmazási területeket, példákat tárták fel.
Ezt a cikket Fehér Péter készítette Az IKT-eszközök iskolai alkalmazásának irányelvei és gyakorlata az IEA SITES kutatásai alapján címmel, és az alábbi linken elérhető a teljes cikk: http://www.ofi.hu/tudastar/ikt-eszkozok-iskolai
Ami engem megfogott a cikkből, és ami a projektünknek pedagógus továbbképzéses részét illeti - tehát az "én" részemet - az az a rész volt, ahol leírta a tanárok IKT-módszerek alkalmazására való felkészítésének kulcstényezőit. Idézem: "A tanárok felkészítésének elsődleges terepe minden országban, így hazánkban is a felsőoktatás. Az első áttörést tehát itt kellene elérni, ezt azonban számos ok hátráltatja jelenleg. Nézzük először, milyen lépésekre lenne szükség nálunk a kívánt változtatások eléréséhez!
- Módszertani-didaktikai kurzusok széles körű és kötelező bevezetésére a tanár szakos hallgatók számára.
- A megfelelő hardver- és szoftver-infrastruktúra biztosítására.
- A szükséges módszertani anyagok (szöveggyűjtemények, oktatóprogramok, tanári kézikönyvek stb.) kidolgozására, közreadására.
- A témakör legjobb gyakorló szakembereinek (általános és középiskolai tanárok) folyamatos eszmecseréjére, a felsőoktatás és a közoktatás kapcsolatának erősítésére, elsősorban a módszertani képzés területén.
Mindezek azonban csupán a szükséges, de nem elégséges feltételei az előbbre lépésnek. A legfontosabb azonnali feladat az iskolákban jelenleg tevékenykedő pedagógusok továbbképzése, felkészítése az IKT használatának kihívásaira, az új pedagógiai módszerekkel való megismerkedésre és azok beültetésére a mindennapi pedagógiai gyakorlatba."
Azt hiszem a fentebb felsorolt négy pontból nem sok minden valósult még meg Magyarországon... Viszont a gondolattérkép készítése közben rádöbbentem, hogy számos továbbképzés létezik már a témában a már tanító tanárok számára, ami nagyon jó, de úgy érzem, sok fejlődni való akad még az IKT eszközök használatának beültetésére a mindennapi pedagógiai gyakorlatban. (Aminek teszem hozzá nem van egy anyagi vonzata is....de erről Eszter írt korábban.) Ezt tapasztaltam a szakpedagógiai gyakorlataim során is. Vannak nagyon lelkes, kreatív tanárok, akik sokféleképpen alkalmazzák ezeket, de sok (több) olyan is akad, akitől teljesen távol áll mindenféle IKT...
Ami tetszett még a cikkben, hogy kiemelt néhány e területen példamutató országban alkalmazott megoldásokat.
Irodalomtanítás és informatika
Az "osztálytermünk" IKT akadálymentesítése szempontjából lényeges lehet, hogy vajon hogy áll most a tanárképzés (nem informatikatanároké) ehhez a kérdéshez. Milyen szemléletet és tudásanyagot közvetít a témában a felsőoktatás.
A saját tapasztalataim többnyire pozitívak (van szerencsém közelről szemlélni a tanárképzés bizonyos szegmensét), viszont hogy objektívebb adatok birtokába jussunk szeretném bemutatni Pethőné Nagy Csilla Módszertani kézikönyvének (magyartanárok számára készült, rangos és színvonalas anyag; Korona Kiadó, 2007)Irodalom és informatika című fejezetét.
A fejezet abból indul ki, hogy a számítógép és internethasználat komolyan átrajzolta a kommunikációt, a tanulást, sőt a gondolkodást is, ezt pedig akár örülünk neki, akár nem figyelembe kell vennünk az oktatásban, és hogy a technikai fejlődés részben vagy egészben megváltoztatja a pedagógus feladatkörét. Ezt nem fejti ki bővebben, szerintem olyasmire kell itt gondolnunk, hogy pl. egy online teszt, amit automatikusan ki is értékel a rendszer, leveszi például a dolgozatjavítás terhének egy részét a tanárról, viszont például új feladat, hogy a tanárnak szakjától függetlenül időt kell szánnia arra, hogy megismerje az új eszközöket, programokat, "digitális lehetőségeket".
A könyv azt írja, hogy az "internetpolgárok első generációja ma még az iskolában tanulja az eszközfelhasználáshoz szükséges szakértelmet, de valószínű, hogy a jövő gyermekei már ezzel a felhasználói tudással fognak iskolába kerülni" (Pethőné Nagy, 2007: 138). Ami azt illeti tapasztalataim alapján nem csak most, de már 2007-ben is a "jövő gyermekei" ültek az iskolapadokban. Nem azt állítom, hogy már nincs mit tanítani nekik felhasználói ismeretekből, csupán azt, hogy mára a gyerekek nagy része mire iskolába kerül már bizonyos szempontból többet is tud számítógép-használatról, mint mi felnőttek. Ez persze nem egzakt kutatási eredmény, inkább csak meglátás. Ismét egy személyes példa. Pénteken találkoztam egy 4. osztályos kisfiúval a gyakorlaton (még csak nem is gazdag szülők gyermeke), aki nagy lelkesedéssel mutatott be valamilyen online szerepjátékot, amit három éve(!)(valószínűleg nem akkor kapcsolta be először a számítógépet...), és (számomra) elképesztően bonyolult szabályok szerint játszik.
Visszatérve a magyar tanítás módszertanához a könyv felhívja arra is a (leendő) magyartanárok figyelmét, hogy a számítógéppel kapcsolatos felhasználói tudás elemei szerepelnek a magyar nyelv és irodalom érettségi vizsgakövetelményei között. Így például: rögzítő, tároló és kereső technikák biztos használata; az információhoz való hozzáférés, információkezelés; írásos formátumok gépi megvalósítása; lehetőség szerint minden dokumentumtípus ismerete, illetve létrehozása stb.
Ennek kapcsán kíváncsi lennék arra, hogy ti foglalkoztatok-e számítógépes ismeretekkel magyar órán.
Nálunk semmi ilyesmi nem fordult elő (pedig én 2008-ban érettségiztem, egy évvel a könyv születése után), igaz elég rossz anyagi helyzetben volt az iskola, lehet hogy ez is közrejátszott...
Pethőné Nagy Csilla kitér a könyvtárhasználat átalakulására is. Kiemeli, hogy meg kell tanítanunk a gyerekeket a nyomtatott dokumentumtól eltérő, nem lineáris, hanem hipertextuális információforrások (ezt a két fogalmat később részletesen magyarázza a fejezet)használatára (szerintem erre a "digitális bennszülötteknek" is szüksége lehet, de lehet a véleményemmel vitatkozni), illetve a rájuk zúduló információkban való eligazodásra, azok kritikus megítélésére. Ehhez persze szükséges (ez már az én véleményem), hogy mi tanárok is birtokában legyünk ezen kompetenciáknak.
A szerző végül felsorol néhány konkrét lehetőséget az IKT-eszközök irodalomtanításban való felhasználására. Nekem nagyon tetszett például, hogy online könyvtárak használatának gyakoroltatására lehet kérni "antológia összeállítását" pl. egy tananyag lezárásaként. Illetve felsorol jó pár magyartanároknak hasznos weboldalt.
A fejezet (mint ezt a szerző tisztázza is) nem vállalkozik itt a számítógépes oktatás bővebb kidolgozására, valóban nem is részletezi bőven az ebben rejlő lehetőségeket. Az olvasottak legnagyobb pozitívumát abban látom, hogy a digitális kompetencia fejlesztése kapcsán jó pár fontos feladatot megemlít, ami a magyar tanárok feladatkörébe tartozik. Nem az informatika szakos kollégákra mutogat, hogy nekik mit kellene tenni, hanem felhívja a saját szakmája figyelmét arra, hogy milyen lehetőségei, kötelezettségei vannak.
A gondolattérképünk és egy kis összefoglaló
Íme a gondolattérképünk, aminek készítéséről mindannyian postoltunk már egyet-egyet, de rájöttem, hogy a végső produktumot elfelejtettük megosztani Veletek. Ezt a hiányosságot pótlom most.
A gondolattérképen jól látszik, hogy négy részre osztottuk fel a témát, mindenki a saját részét dolgozta ki. (Ezek a részek: az IKT akadálymentesítés elméleti alapjai, törvényi háttere, pályázati lehetőségek és pedagógus továbbképzések.) A tervünk ugyebár az, hogy ezen információk alapján megpróbálunk majd megtervezni egy osztálytermet, amelyben egy látássérült és egy tanulásban akadályozott tanuló van, és felszerelni a számukra legmegfelelőbb IKT eszközökkel. Ahhoz, hogy ezt ki tudjuk vitelezni, elengedhetetlen volt a gondolattérképen megjelenített információk begyűjtése.
Amint láthatjátok a postokból, most arra fektetünk nagyobb hangsúlyt, hogy a virtuális osztálytermünkbe megtaláljuk a legmegfelelőbb eszközöket mind a látássérült, mind a tan.ak-os tanuló számára, nem megfeledkezve az osztály többi tagjáról és a pedagógus megfelelő felkészítéséről sem. Lassan kezd összeállni a kép... vagyis az osztályterem :D
2012. október 12., péntek
Látássérültek által használt informatikai eszközök
Most, hogy így nagyon belejöttem a keresgélésbe, arra gondoltam, hogy írok még egy blogbejegyzést, ami speciálisan a látássérültek számára létrehozott IKT eszközökről szól. Ez egyébként szervesen kapcsolódik a projektünkhöz, ugyanis az általunk elképzelt osztályban egy tanulásban akadályozott és egy látássérült gyermek tanul, éppen ezért fontos olyan eszközöket találnunk, ami számukra is könnyebbé teszi a tanulást.
Ahogy a neten kutattam, ráakadtam az INFONIA Alapítvány havonta megjelenő ingyenes hírlevelére. Legnagyobb szerencsémre az általam megtalált számban éppen a látássérültek és az általuk használható IKT eszközök állnak a középpontban. Ráadásul az első cikket "Látássérültek által használt informatikai eszközök" címmel éppen egy látássérült férfi írta. Az Ő cikkéből idézve szeretném röviden bemutatni a következő eszközöket:
"Képernyőnagyító programok:
A képernyőnagyító programokat a gyengénlátók tudják használni, vagyis akiknek van valamennyi látásmaradványuk. Ezek az alkalmazások megnagyítják vagy élesebb kontrasztba helyezik a képernyőn látszó információkat."
"Képernyőolvasó és beszélő programok:
Ezen programok a vak emberek számára teszik használhatóvá a számítógépet: ők a képernyőn megjelenő információkból semmit nem érzékelnek, ezért azokat át kell alakítani számukra. Az információk átalakításának alapvetően két iránya lehet, az egyik a tapintható, a másik pedig a hallható jelek felé kell, hogy mutasson. Mindkét esetben szükségesek a képernyőolvasó programok, melyek leolvassák a monitoron látható információt, majd továbbítják azt a beszélő, vagy braille-kijelző rendszerek felé. A Windows-os képernyőolvasók közül hazánkban a legelterjedtebb a JAWS FOR Windows."
Számomra igen érdekes volt, ahogy a képernyőolvasó és beszélő programok gyakorlati használatáról írt, íme egy részlet a leírásából:
"A beszélő programokat mindenki a saját igényeinek megfelelően tudja beállítani. Hogyan is működik ez a használat során? Egy billentyű lenyomása után a hangszóróból hallható az adott betű, de a funkcióbillentyűk, számok is, és a szóközt is kimondja a gép. Ez a billentyűzet betűkiosztásának elsajátításában is segíteni tud. A begépelt szöveg visszaellenőrzése is megtörténhet, szintén a beállításoktól és a kurzormozgató billentyűk használatától függően. A jobbra-balra nyilak használatával betűnként mondja ki a begépelt szöveget, a CTRL lenyomásával pedig szavanként kezd el beszélni. A HOME billentyű lenyomására a sor elejére ugrik és az egész sort felolvassa, egy meghatározott billentyűkombinációt követően pedig folyamatos olvasásba kezd és azt csak akkor hagyja abba, ha a fájl végére ér, vagy ha megállítjuk."
"Braille-kijelző és braille-nyomtató:
A képernyőolvasó szoftver által érzékelt információ megjelenítésének másik útja a braille-kijelző alkalmazása. A braille-kijelzők vagy braille-sorok a képernyőn megjelenő információt tapintható formában, vagyis braille-ben mutatják. Előnyük, hogy a vak felhasználó a számára természetes olvasási technikát alkalmazhatja, anyanyelvétől függetlenül. A kijelzőt szinte minden vakon született ember preferálná, de sajnos hazai elterjedését az eszközök magas ára korlátozza."
Egyelőre még nem volt időm arra, hogy elmerüljek a hírlevél többi részében, de amint időm lesz rá, meg fogom ezt tenni, ugyanis abból kifolyólag, hogy tanulásban akadályozottak pedagógiája szakirányon tanulok, igen keveset tudok a látássérültekről. Volt ugyan egy tantárgyunk (amit én szerettem is egyébként) ahol azért sok új információval megismerkedhettünk. Mégis úgy gondolom, hogy a projektünk kapcsán most módomban áll az akkor megszerzett ismereteimet még inkább elmélyíteni a témában és megismerni egy kicsit a látássérültek jellemzőit IKT-s szempontból is. : )
Ahogy a neten kutattam, ráakadtam az INFONIA Alapítvány havonta megjelenő ingyenes hírlevelére. Legnagyobb szerencsémre az általam megtalált számban éppen a látássérültek és az általuk használható IKT eszközök állnak a középpontban. Ráadásul az első cikket "Látássérültek által használt informatikai eszközök" címmel éppen egy látássérült férfi írta. Az Ő cikkéből idézve szeretném röviden bemutatni a következő eszközöket:
"Képernyőnagyító programok:
A képernyőnagyító programokat a gyengénlátók tudják használni, vagyis akiknek van valamennyi látásmaradványuk. Ezek az alkalmazások megnagyítják vagy élesebb kontrasztba helyezik a képernyőn látszó információkat."
"Képernyőolvasó és beszélő programok:
Ezen programok a vak emberek számára teszik használhatóvá a számítógépet: ők a képernyőn megjelenő információkból semmit nem érzékelnek, ezért azokat át kell alakítani számukra. Az információk átalakításának alapvetően két iránya lehet, az egyik a tapintható, a másik pedig a hallható jelek felé kell, hogy mutasson. Mindkét esetben szükségesek a képernyőolvasó programok, melyek leolvassák a monitoron látható információt, majd továbbítják azt a beszélő, vagy braille-kijelző rendszerek felé. A Windows-os képernyőolvasók közül hazánkban a legelterjedtebb a JAWS FOR Windows."
Számomra igen érdekes volt, ahogy a képernyőolvasó és beszélő programok gyakorlati használatáról írt, íme egy részlet a leírásából:
"A beszélő programokat mindenki a saját igényeinek megfelelően tudja beállítani. Hogyan is működik ez a használat során? Egy billentyű lenyomása után a hangszóróból hallható az adott betű, de a funkcióbillentyűk, számok is, és a szóközt is kimondja a gép. Ez a billentyűzet betűkiosztásának elsajátításában is segíteni tud. A begépelt szöveg visszaellenőrzése is megtörténhet, szintén a beállításoktól és a kurzormozgató billentyűk használatától függően. A jobbra-balra nyilak használatával betűnként mondja ki a begépelt szöveget, a CTRL lenyomásával pedig szavanként kezd el beszélni. A HOME billentyű lenyomására a sor elejére ugrik és az egész sort felolvassa, egy meghatározott billentyűkombinációt követően pedig folyamatos olvasásba kezd és azt csak akkor hagyja abba, ha a fájl végére ér, vagy ha megállítjuk."
"Braille-kijelző és braille-nyomtató:
A képernyőolvasó szoftver által érzékelt információ megjelenítésének másik útja a braille-kijelző alkalmazása. A braille-kijelzők vagy braille-sorok a képernyőn megjelenő információt tapintható formában, vagyis braille-ben mutatják. Előnyük, hogy a vak felhasználó a számára természetes olvasási technikát alkalmazhatja, anyanyelvétől függetlenül. A kijelzőt szinte minden vakon született ember preferálná, de sajnos hazai elterjedését az eszközök magas ára korlátozza."
Egyelőre még nem volt időm arra, hogy elmerüljek a hírlevél többi részében, de amint időm lesz rá, meg fogom ezt tenni, ugyanis abból kifolyólag, hogy tanulásban akadályozottak pedagógiája szakirányon tanulok, igen keveset tudok a látássérültekről. Volt ugyan egy tantárgyunk (amit én szerettem is egyébként) ahol azért sok új információval megismerkedhettünk. Mégis úgy gondolom, hogy a projektünk kapcsán most módomban áll az akkor megszerzett ismereteimet még inkább elmélyíteni a témában és megismerni egy kicsit a látássérültek jellemzőit IKT-s szempontból is. : )
IKT eszközök, és áraik, avagy a dolgok árnyoldala
Már régóta nagyon foglalkoztatta a csoportunkat az, hogy vajon az általunk már megismert eszközök nagyságrendileg mennyibe kerülhetnek. Eddig egyébként még nem sok eszközt ismertünk meg, de a héten azt beszéltük meg, hogy mindenki gyűjtöget mindenfélét, ami a projektünkhöz kapcsolódhat.
Ahogy ezt a keresgélést folytattam, igyekeztem az árakról is találni némi információt. Így akadtam rá egy nagyon érdekes holnapra: http://www.promethean.hu/rolunk.htm. Ez a honlap a Promethean cég honlapja, amiről azt tudhattam meg, hogy a világ jelenleg egyetlen olyan gyártó cége, amely termékeinek tervezése és gyártása során kizárólagosan az oktatásra koncentrál. Hozzá kell tennem, hogy nem volt ez mindig így. 2008-ban döntött úgy a cég, hogy megszünteti az üzleti szféra számára kínált termékkörét. Azért tartották ezt fontosnak, mert így minden energiájukat abba fektethetik, hogy pedagógusok hatékony közreműködésével tényleg olyan IKT eszközöket tudjanak gyártani, amelyek az oktatásban jól hasznosíthatók. Az volt ugyanis a tapasztalatuk, hogy nagyon sok cég gyártott korábban (és most is) olyan eszközöket, termékeket, amiket az oktatásban való használatra szántak, ám ezek mégsem feleltek meg ezeknek a céloknak, ami azért lehetséges, mert nagy valószínűséggel ezek a cégek egyáltalán nem voltak tisztába az oktatás reális körülményeivel, és ezért az igényeivel sem. Mindenesetre nagyon jó, hogy most már legalább egy olyan cég van, akik nemcsak ráébredtek erre, hanem vállalták azt a kihívást, hogy feltérképezik ezeket az igényeket, és a termékeikkel megpróbálnak ezeknek megfelelni. Ahogy a honlapjukat nézegettem, ráleltem néhány számomra eddig ismeretlen eszközre. Jöjjön most ezeknek az eszközöknek a rövid bemutatása a honlapon találtak szerint.
Ahogy ezt a keresgélést folytattam, igyekeztem az árakról is találni némi információt. Így akadtam rá egy nagyon érdekes holnapra: http://www.promethean.hu/rolunk.htm. Ez a honlap a Promethean cég honlapja, amiről azt tudhattam meg, hogy a világ jelenleg egyetlen olyan gyártó cége, amely termékeinek tervezése és gyártása során kizárólagosan az oktatásra koncentrál. Hozzá kell tennem, hogy nem volt ez mindig így. 2008-ban döntött úgy a cég, hogy megszünteti az üzleti szféra számára kínált termékkörét. Azért tartották ezt fontosnak, mert így minden energiájukat abba fektethetik, hogy pedagógusok hatékony közreműködésével tényleg olyan IKT eszközöket tudjanak gyártani, amelyek az oktatásban jól hasznosíthatók. Az volt ugyanis a tapasztalatuk, hogy nagyon sok cég gyártott korábban (és most is) olyan eszközöket, termékeket, amiket az oktatásban való használatra szántak, ám ezek mégsem feleltek meg ezeknek a céloknak, ami azért lehetséges, mert nagy valószínűséggel ezek a cégek egyáltalán nem voltak tisztába az oktatás reális körülményeivel, és ezért az igényeivel sem. Mindenesetre nagyon jó, hogy most már legalább egy olyan cég van, akik nemcsak ráébredtek erre, hanem vállalták azt a kihívást, hogy feltérképezik ezeket az igényeket, és a termékeikkel megpróbálnak ezeknek megfelelni. Ahogy a honlapjukat nézegettem, ráleltem néhány számomra eddig ismeretlen eszközre. Jöjjön most ezeknek az eszközöknek a rövid bemutatása a honlapon találtak szerint.
-
ActivTable
Az
ActivTable a kiscsoportos kollaboráció és készségfejlesztés forradalmi
eszköze.
Méreteiből adódóan könnyen mobilizálható, kialakításának
köszönhetően egyszerűen köré szervezhetünk egy 4 vagy akár 6 fős
csoportot. Multitouch funkciója lehetőséget biztosít 6 pár kéz együttes
feladatvégzésére. A gyerekek az asztal körül állhatnak, ülhetnek, akár
kerekes székkel is be lehet kapcsolódni az asztalon történő
csoportmunkába.
Feladatok összeállításához használhatja az ActivTable, óvodás és kisiskolás korosztály számára összeállított feladatbankját, a beépített billentyűzetet, a matematikai eszközkészletet, a web-böngészőt, és számos egyéb alkalmazást. -
ActiView
Jelenítsen meg egy időben az egész osztály számára tárgyakat,
képeket, szöveges dokumentumokat vagy a rajtuk végzett munkát az
ActiView dokumentumkamerával.
A mozgatható lencse alá helyezett objektum képét bármilyen
felületre kivetítheti. Az objektum alakítása közben valós időben az
egész osztály láthatja a folyamatot. A kamera előtt végzett munkáról
készíthet pillanatképeket vagy rögzítheti mozgóképen.
Az ActivInspire szoftver segítségével az ActiView összes funkcióját irányíthatja egy helyről. A szoftverben azonnal megjelenő képek egyszerűen elláthatók kiegészítésekkel, jegyzetekkel. -
ActivTablet
A
holnapi óra csak annyira lesz jó, amennyire ma felkészülünk rá. A
Promethean kínálta ActivTablet-nek köszönhetően bárhol könnyedén
felkészülhetünk a következő órára.
Az ActivTablet közvetlenül rádugható a számítógép USB kimenetére, így biztosítja a legnagyobb mértékű hordozhatóságot. A vezeték nélküli toll pedig szimulálja a kölcsönhatást az ActivBoard és használója között akkor is, ha a közelében sem járunk. Eljött az idő, amikor az osztályterem falain kívül kell gondolkodnunk (és elkészíteni a dinamikus tanórák vázlatát). -
ActivSlate
A
mozgás az interaktív tanítás természetes velejárója. Tanóráit
mozgékonnyá teheti az ActivSlate segítségével. Ez a mi vezeték nélküli,
a rendszerrel teljesen egybeépített mini táblánk, amely megszabadítja a
tanárt a katedrától és lehetővé teszi, hogy tanítás alatt akárhol
tartózkodjon az osztályban.
Az ActivSlate olyan mint egy palatábla, az irónt helyettesítő ActivPen segítségével használható és akár körbe is adhatja a gyerekeknek, hogy ők is részt vegyenek a folyamatban. Nem telik bele sok idő és az egész osztály haladni fog, méghozzá a kívánt irányban. -
ActivWand
Kis
termetű diákoknak nehézséget okoz elérni a táblát? Csak egy pillanat.
Az ActivWand varázspálca egyetlen intésével előidézhetünk elő egy kis
varázslatot az osztályteremben.
Ugyanúgy működik mint az ActivPen, de háromszor olyan hosszú, hogy bármilyen termetű tanuló vagy tanár kényelmesen tudja használni az ActivBoard táblát. Kényelmes a fogása, kattintani is lehet vele és a tanulás varázsát hozza érintés közelbe.
Számomra egyértelműen a legelső két eszköz tűnt a legizgalmasabbnak, azok keltették fel leginkább az érdeklődésemet, ami jelen helyzetben annyit jelent, hogy szívesen megnézném egyszer használat közben is ezeket az eszközöket. Az utolsó viszont egy kissé haszontalannak tűnt számomra. Értem, hogy mire jó, de úgy gondolom, hogy ez már csak ilyen plusz extra, hogyha szeretne az ember fölös 20-30 ezer forintot elkölteni valamire, de amint tudjuk a magyar közoktatás nem éppen erről híres. Éppen ezért én ezt az eszközt kicsit ilyen luxuscikknek tekintem.Említettem korábban, hogy engem ezeknek az eszközöknek az árai is érdekelnek, és ezen a honlapon erről is találtam egy igen részletes táblázatot, ami sok új információval szolgált számomra. Túl az első traumán, konstatálnom kellett, hogy ezek az eszközök többnyire bizony igen-igen drágák. Csak hogy néhány példát hozzak, egy Acti View ára például 140 000 és 300 000 Ft között van, attól függően, hogy mennyi mindent tud. Egy Activ Table pedig több, mint 2,5 millió Ft-ba kerül. De például egy alsó kategóriás interaktív tábla is több, mint 300 000 Ft, a legprofibb táblák árai pedig elérhetik akár a 800 000 Ft-ot is. Szerintem ezek a számok nagyon valóságtól elrugaszkodottak. Úgy vélem, hogy még az alapítványi intézmények számára is igen magas árak ezek (bár nincsenek információim arról, hogy egy-egy ilyen intézmény milyen költségvetéssel dolgozik).Ha valakit még részletesebben érdekelnének az eszközök árai, akkor íme a link, ahonnan elérhetitek az erre vonatkozó pdf file-t: http://www.promethean.hu/PDF/MOE_Promethean_arlista.pdf
2012. október 7., vasárnap
tapasztalatok az IKT-s fejlesztés előnyeiről, szerepéről az akadálymentesítésben
Ahogy az a korábbi bejegyzésekből már kiderült, ez a hét kevéssé a team-munka jegyében telt, bár az egyénileg gyűjtött tapasztalataink valószínűleg nagy segítség lesznek a projekt további kibontásában.
Az én helyzetem olyan szempontból kivételes, hogy mint már korábban említettem, IKT-s fejlesztésen csinálom az e félévi klinikai gyakorlatomat, ahol rengeteg mindent látok, tanulok, tapasztalok.
Erről szeretnék most egy rövid összefoglalót megosztani veletek.
Negyedik hete, hetente egy délutánt töltök sajátos nevelési igényű, beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő, illetve csak valamilyen tantárgyból gyengébben teljesítő gyerekek fejlesztő foglalkozásain. Egyéni fejlesztésekre sajnos nincs lehetőség, 2, 3, illetve 4 fős csoportokkal dolgozunk. A csoportok életkor és diagnózis (SNI/ BTM/ fejlesztő csoport)szempontjából homogének, viszont mint az várható, a gyerekek fejlettsége, egyéni szükségletei között igen nagy különbségek vannak egy-egy csoporton belül is. Ez az első olyan terület, ahol kulcs szerep jut tapasztalataim szerint az IKT-nek. Megfelelő mennyiségű számítógéppel (ez az informatika teremben áll rendelkezésünkre) ugyanis lehetőség van arra, hogy mindenki más típusú feladatot csináljon, vagy éppen ugyanazt, csak különböző szinten. Ezzel együtt minél kisebb a csoport, annál könnyebb a helyzet, hiszen a személyes kontaktus, a személyes megsegítés nyilvánvalóan itt sem kikerülhető. Nagy előnyük viszont a fejlesztő programoknak, hogy a legtöbb önellenőrzést biztosít, így attól még, hogy a pedagógus a másik tanulóra figyel, a diák megtudhatja, hogy miben ügyes már, mit kell még gyakorolnia. Illetve mivel egy-egy felületen több feladat is található, rögtön tovább is léphet, kiválaszthatja, hogy mit szeretne még gyakorolni. Ezt nagyon fontosnak tartom az önálló tanulásra való szoktatás, az önfejlesztés megtanítása (hosszabb távon az élethosszig tartó tanulás) szempontjából is.
Lényegesnek tartom a témánk (akadálymentesítés) szempontjából, hogy a digitális világban való kiigazodás gyakran még nekünk (fiatal felnőtteknek) is nehéz (ld. Eszter esete :) ). Persze, az alattunk lévő generációk sokkal inkább belenőnek ebbe. Problémának tartom viszont, hogy a "belenövés" gyakran nem foglalja magában az internet, ha tetszik web 2.0 alkalmazások tanulási célra való felhasználását. Persze, aki jó képességű, és még inspiráló környezetben is nő fel, az nyilván rájön magától is arra, hogy pl. tananyagokat is lehet találni az interneten, hogy szakmai kérdésekről is lehet "csevegni" stb. Csakhogy akik fejlesztésre járnak, azok valamilyen szempontból hátrányos helyzetűek. Valamilyen oknál fogva lassabban fejlődnek bizonyos területeken, vagy nem érkeznek tanulásra motiváló környezetből, esetleg a kettő kombinálódik. Ezeknek a gyerekeknek valakinek meg kell mutatni, hogy az internet nem csak arra való, amire ők használják, rengeteg számukra ismeretlen lehetőséget rejteget. Öröm volt nézni például a fejlesztésen, ahogy az egyik kisfiú (akivel a tanárai nagyjából semmit nem tudnak kezdeni, az egész iskolát "dög unalmasnak" ítéli, és ebben az évben már három intőt kapott) elmerül a mozaweb 3D-alkalmazásai között az emberi csontváz összerakásában. Nem vagyok benne biztos, hogy ha hazamegy első dolga lesz, hogy otthon is megnézegeti az itt látott dolgokat, de talán a huzamos közös munka után bekövetkezik ez a pillanat is.
Az interneten való tájékozódás (az internet saját céljainkra való felhasználásának képessége) óriási előny (vagy még helyesebb azt mondani, hogy a hiánya óriási hátrány) a mai világban, amit ha mi pedagógusok nem segítünk leküzdeni azoknak a gyerekeknek, akik hozzánk kerülnek, tovább mélyül a szakadék köztük és az alapvetően jobb lehetőségekkel induló társaik között.
Ezzel együtt nem gondolom, hogy az IKT minden problémára megoldás, de szerencsére úgy látom, hogy az ezzel dolgozó szakemberek sem vélekednek így. Inkább az a meglátásom, hogy a gyermek sokoldalú (teammunkában végzett) fejlesztésének automatikusan részévé kellene válnia ennek is.
2012. október 6., szombat
Sokat filóztam, miről is írjak, hiszen a projekttel nem akadt túl sok dolgunk a héten... Arra jutottam, hogy egy remek IKT-s eszközt mutatok be nektek, amit én mindig nagy örömmel használok, és a közönségnél is mindig garantált a sikere. Ha minden jól megy - és a feladatot is jól értelmeztük... - akkor ennek a projektnek a bemutatásában is nagy szerepe lesz. Mi is lehet ez?
Ez nem más, mint a Prezi! Egy online prezentációkészítő program, amelynek - nem mellesleg - magyar! emberek voltak az alapítói (név szerint: Árvai Péter, Somlai-Fischer Szabolcs és Halácsy Péter, bővebb info itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Prezi). A program lényege annyi, hogy online készítheted a prezentációkat, nem kell azzal foglalkozni, hogy az adott gépen telepítve van-e az office, éppen nálad van-e a már félig elkészült prezentációd stb., a prezin bármikor, bárhonnan elérhető a prezentációd, ha van (megfelelő sebességű...) internetkapcsolat. A prezentáció nem diákból áll, hanem egy nagy felületre dobálhatsz fel minden infót (szöveget, ábrát, grafikont, linket, youtube videót stb.), ezt kedvedre forgathatod, méretezheted, betűtípust, színt, szövegdobozokat, kereteket választhatsz, rajzolhatsz, kiemelhetsz, egyszóval teljesen kiélheted a kreativitásod, és olyanra formálhatod a prezentációd, ami neked legjobban megfelel és az adott témához legjobban passzol :) Majd végül te állítod be a tartalom megjelenítési sorrendjét is, mikor mire zoomoljon rá a program. Szóval semmi unalmas dialapozgatás, ugyanolyan diák...
Szívből ajánlom bárkinek, pedagógusnak, diáknak egyaránt, mert látványos, kreatív, és figyelemmegragadóbb (hát ilyen szó sincs, de értitek mire gondolok :D), mint egy "sima" prezentáció. http://prezi.com/ -> lehet próbálkozni, hajrá! Ötleteket meríthetsz más prezikből is, sőt bemásolhatod őket a te preziid közé is, és kedvekre átalakíthatod.
Ez nem más, mint a Prezi! Egy online prezentációkészítő program, amelynek - nem mellesleg - magyar! emberek voltak az alapítói (név szerint: Árvai Péter, Somlai-Fischer Szabolcs és Halácsy Péter, bővebb info itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Prezi). A program lényege annyi, hogy online készítheted a prezentációkat, nem kell azzal foglalkozni, hogy az adott gépen telepítve van-e az office, éppen nálad van-e a már félig elkészült prezentációd stb., a prezin bármikor, bárhonnan elérhető a prezentációd, ha van (megfelelő sebességű...) internetkapcsolat. A prezentáció nem diákból áll, hanem egy nagy felületre dobálhatsz fel minden infót (szöveget, ábrát, grafikont, linket, youtube videót stb.), ezt kedvedre forgathatod, méretezheted, betűtípust, színt, szövegdobozokat, kereteket választhatsz, rajzolhatsz, kiemelhetsz, egyszóval teljesen kiélheted a kreativitásod, és olyanra formálhatod a prezentációd, ami neked legjobban megfelel és az adott témához legjobban passzol :) Majd végül te állítod be a tartalom megjelenítési sorrendjét is, mikor mire zoomoljon rá a program. Szóval semmi unalmas dialapozgatás, ugyanolyan diák...
Szívből ajánlom bárkinek, pedagógusnak, diáknak egyaránt, mert látványos, kreatív, és figyelemmegragadóbb (hát ilyen szó sincs, de értitek mire gondolok :D), mint egy "sima" prezentáció. http://prezi.com/ -> lehet próbálkozni, hajrá! Ötleteket meríthetsz más prezikből is, sőt bemásolhatod őket a te preziid közé is, és kedvekre átalakíthatod.
2012. október 5., péntek
Nos, utolsóként, de nekem is sikerült elkészülnöm a gondolattérkép részemmel. Nem fejteném ki részletesen, hogy ez hogyan is történt, mert annyira nem találtam izgalmasnak én magam sem. Mindenesetre azt meg kell jegyeznem, hogy nem hittem a szememnek, amikor megpillantottam a többiek csodagyönyörű munkáját, ami a Mindomo-n várt rám, mikor végre én is megnyitottam a gondolattérképet. Dagadt a mellem, ahogy nézegettem a lányok irományait, és egyre csak azt mondogattam magamnak, hogy igen, ez az én csapatom! : )
Aztán persze hozva a szokásos "bevándorló" formámat nekem természetesen nem sikerült olyan formás kis sötétkék dobozkákat gyártanom, mint a többieknek. 20 percnyi kitartó próbálkozás után pedig annyira befrusztrálódtam, hogy még Rékát is felhívtam, de legnagyobb bánatomra Ő sem tudott segíteni. : ( Fel kellett tehát adnom, és anélkül meggyártanom az én részemet. Aztán persze megírtam a többieknek, hogy mi történt, mire Luca készségesen felajánlotta, hogy hétfőn az órán megmutatja, hogyan is kell ilyet készíteni. Így is történt, úgyhogy mára már az én "minden tudó szemem is ragyog", ezúton is köszönet ezért Lucának, aki nélkül ez nem jöhetett volna létre! : )
No igen, azt hiszem látszik, hogy nagyon kipihent vagyok...de le kell szögeznem, hogy ez csak és kizárólag azért van, mert ezen a héten nem sok dolgunk volt/van a projekttel, ezért túlteng bennem az energia!
Integetés mindenkinek!
Aztán persze hozva a szokásos "bevándorló" formámat nekem természetesen nem sikerült olyan formás kis sötétkék dobozkákat gyártanom, mint a többieknek. 20 percnyi kitartó próbálkozás után pedig annyira befrusztrálódtam, hogy még Rékát is felhívtam, de legnagyobb bánatomra Ő sem tudott segíteni. : ( Fel kellett tehát adnom, és anélkül meggyártanom az én részemet. Aztán persze megírtam a többieknek, hogy mi történt, mire Luca készségesen felajánlotta, hogy hétfőn az órán megmutatja, hogyan is kell ilyet készíteni. Így is történt, úgyhogy mára már az én "minden tudó szemem is ragyog", ezúton is köszönet ezért Lucának, aki nélkül ez nem jöhetett volna létre! : )
No igen, azt hiszem látszik, hogy nagyon kipihent vagyok...de le kell szögeznem, hogy ez csak és kizárólag azért van, mert ezen a héten nem sok dolgunk volt/van a projekttel, ezért túlteng bennem az energia!
Integetés mindenkinek!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)