Irodalomtanítás és informatika

Az "osztálytermünk" IKT akadálymentesítése szempontjából lényeges lehet, hogy vajon hogy áll most a tanárképzés (nem informatikatanároké) ehhez a kérdéshez. Milyen szemléletet és tudásanyagot közvetít a témában a felsőoktatás. A saját tapasztalataim többnyire pozitívak (van szerencsém közelről szemlélni a tanárképzés bizonyos szegmensét), viszont hogy objektívebb adatok birtokába jussunk szeretném bemutatni Pethőné Nagy Csilla Módszertani kézikönyvének (magyartanárok számára készült, rangos és színvonalas anyag; Korona Kiadó, 2007)Irodalom és informatika című fejezetét. A fejezet abból indul ki, hogy a számítógép és internethasználat komolyan átrajzolta a kommunikációt, a tanulást, sőt a gondolkodást is, ezt pedig akár örülünk neki, akár nem figyelembe kell vennünk az oktatásban, és hogy a technikai fejlődés részben vagy egészben megváltoztatja a pedagógus feladatkörét. Ezt nem fejti ki bővebben, szerintem olyasmire kell itt gondolnunk, hogy pl. egy online teszt, amit automatikusan ki is értékel a rendszer, leveszi például a dolgozatjavítás terhének egy részét a tanárról, viszont például új feladat, hogy a tanárnak szakjától függetlenül időt kell szánnia arra, hogy megismerje az új eszközöket, programokat, "digitális lehetőségeket". A könyv azt írja, hogy az "internetpolgárok első generációja ma még az iskolában tanulja az eszközfelhasználáshoz szükséges szakértelmet, de valószínű, hogy a jövő gyermekei már ezzel a felhasználói tudással fognak iskolába kerülni" (Pethőné Nagy, 2007: 138). Ami azt illeti tapasztalataim alapján nem csak most, de már 2007-ben is a "jövő gyermekei" ültek az iskolapadokban. Nem azt állítom, hogy már nincs mit tanítani nekik felhasználói ismeretekből, csupán azt, hogy mára a gyerekek nagy része mire iskolába kerül már bizonyos szempontból többet is tud számítógép-használatról, mint mi felnőttek. Ez persze nem egzakt kutatási eredmény, inkább csak meglátás. Ismét egy személyes példa. Pénteken találkoztam egy 4. osztályos kisfiúval a gyakorlaton (még csak nem is gazdag szülők gyermeke), aki nagy lelkesedéssel mutatott be valamilyen online szerepjátékot, amit három éve(!)(valószínűleg nem akkor kapcsolta be először a számítógépet...), és (számomra) elképesztően bonyolult szabályok szerint játszik. Visszatérve a magyar tanítás módszertanához a könyv felhívja arra is a (leendő) magyartanárok figyelmét, hogy a számítógéppel kapcsolatos felhasználói tudás elemei szerepelnek a magyar nyelv és irodalom érettségi vizsgakövetelményei között. Így például: rögzítő, tároló és kereső technikák biztos használata; az információhoz való hozzáférés, információkezelés; írásos formátumok gépi megvalósítása; lehetőség szerint minden dokumentumtípus ismerete, illetve létrehozása stb. Ennek kapcsán kíváncsi lennék arra, hogy ti foglalkoztatok-e számítógépes ismeretekkel magyar órán. Nálunk semmi ilyesmi nem fordult elő (pedig én 2008-ban érettségiztem, egy évvel a könyv születése után), igaz elég rossz anyagi helyzetben volt az iskola, lehet hogy ez is közrejátszott... Pethőné Nagy Csilla kitér a könyvtárhasználat átalakulására is. Kiemeli, hogy meg kell tanítanunk a gyerekeket a nyomtatott dokumentumtól eltérő, nem lineáris, hanem hipertextuális információforrások (ezt a két fogalmat később részletesen magyarázza a fejezet)használatára (szerintem erre a "digitális bennszülötteknek" is szüksége lehet, de lehet a véleményemmel vitatkozni), illetve a rájuk zúduló információkban való eligazodásra, azok kritikus megítélésére. Ehhez persze szükséges (ez már az én véleményem), hogy mi tanárok is birtokában legyünk ezen kompetenciáknak. A szerző végül felsorol néhány konkrét lehetőséget az IKT-eszközök irodalomtanításban való felhasználására. Nekem nagyon tetszett például, hogy online könyvtárak használatának gyakoroltatására lehet kérni "antológia összeállítását" pl. egy tananyag lezárásaként. Illetve felsorol jó pár magyartanároknak hasznos weboldalt. A fejezet (mint ezt a szerző tisztázza is) nem vállalkozik itt a számítógépes oktatás bővebb kidolgozására, valóban nem is részletezi bőven az ebben rejlő lehetőségeket. Az olvasottak legnagyobb pozitívumát abban látom, hogy a digitális kompetencia fejlesztése kapcsán jó pár fontos feladatot megemlít, ami a magyar tanárok feladatkörébe tartozik. Nem az informatika szakos kollégákra mutogat, hogy nekik mit kellene tenni, hanem felhívja a saját szakmája figyelmét arra, hogy milyen lehetőségei, kötelezettségei vannak.