Az ELTE-n, egy "IKT és web 2.0 a gyógypedagógiában" nevezetű kurzus keretében a félév során csoportban kell dolgoznunk egy projekten. Ez a blog pedig tanulási naplóként funkcionál, tehát a projekt során felmerülő kérdéseinket, problémáinkat, megoldásainkat, kapcsolódó tapasztaltainkat, gondolatainkat osztjuk itt meg. A téma, amely a mi csoportunknak jutott, az akadálymentesítés. Ezen belül is leginkább az IKT eszközök területén vett akadálymentesítés.
2012. október 7., vasárnap
tapasztalatok az IKT-s fejlesztés előnyeiről, szerepéről az akadálymentesítésben
Ahogy az a korábbi bejegyzésekből már kiderült, ez a hét kevéssé a team-munka jegyében telt, bár az egyénileg gyűjtött tapasztalataink valószínűleg nagy segítség lesznek a projekt további kibontásában.
Az én helyzetem olyan szempontból kivételes, hogy mint már korábban említettem, IKT-s fejlesztésen csinálom az e félévi klinikai gyakorlatomat, ahol rengeteg mindent látok, tanulok, tapasztalok.
Erről szeretnék most egy rövid összefoglalót megosztani veletek.
Negyedik hete, hetente egy délutánt töltök sajátos nevelési igényű, beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő, illetve csak valamilyen tantárgyból gyengébben teljesítő gyerekek fejlesztő foglalkozásain. Egyéni fejlesztésekre sajnos nincs lehetőség, 2, 3, illetve 4 fős csoportokkal dolgozunk. A csoportok életkor és diagnózis (SNI/ BTM/ fejlesztő csoport)szempontjából homogének, viszont mint az várható, a gyerekek fejlettsége, egyéni szükségletei között igen nagy különbségek vannak egy-egy csoporton belül is. Ez az első olyan terület, ahol kulcs szerep jut tapasztalataim szerint az IKT-nek. Megfelelő mennyiségű számítógéppel (ez az informatika teremben áll rendelkezésünkre) ugyanis lehetőség van arra, hogy mindenki más típusú feladatot csináljon, vagy éppen ugyanazt, csak különböző szinten. Ezzel együtt minél kisebb a csoport, annál könnyebb a helyzet, hiszen a személyes kontaktus, a személyes megsegítés nyilvánvalóan itt sem kikerülhető. Nagy előnyük viszont a fejlesztő programoknak, hogy a legtöbb önellenőrzést biztosít, így attól még, hogy a pedagógus a másik tanulóra figyel, a diák megtudhatja, hogy miben ügyes már, mit kell még gyakorolnia. Illetve mivel egy-egy felületen több feladat is található, rögtön tovább is léphet, kiválaszthatja, hogy mit szeretne még gyakorolni. Ezt nagyon fontosnak tartom az önálló tanulásra való szoktatás, az önfejlesztés megtanítása (hosszabb távon az élethosszig tartó tanulás) szempontjából is.
Lényegesnek tartom a témánk (akadálymentesítés) szempontjából, hogy a digitális világban való kiigazodás gyakran még nekünk (fiatal felnőtteknek) is nehéz (ld. Eszter esete :) ). Persze, az alattunk lévő generációk sokkal inkább belenőnek ebbe. Problémának tartom viszont, hogy a "belenövés" gyakran nem foglalja magában az internet, ha tetszik web 2.0 alkalmazások tanulási célra való felhasználását. Persze, aki jó képességű, és még inspiráló környezetben is nő fel, az nyilván rájön magától is arra, hogy pl. tananyagokat is lehet találni az interneten, hogy szakmai kérdésekről is lehet "csevegni" stb. Csakhogy akik fejlesztésre járnak, azok valamilyen szempontból hátrányos helyzetűek. Valamilyen oknál fogva lassabban fejlődnek bizonyos területeken, vagy nem érkeznek tanulásra motiváló környezetből, esetleg a kettő kombinálódik. Ezeknek a gyerekeknek valakinek meg kell mutatni, hogy az internet nem csak arra való, amire ők használják, rengeteg számukra ismeretlen lehetőséget rejteget. Öröm volt nézni például a fejlesztésen, ahogy az egyik kisfiú (akivel a tanárai nagyjából semmit nem tudnak kezdeni, az egész iskolát "dög unalmasnak" ítéli, és ebben az évben már három intőt kapott) elmerül a mozaweb 3D-alkalmazásai között az emberi csontváz összerakásában. Nem vagyok benne biztos, hogy ha hazamegy első dolga lesz, hogy otthon is megnézegeti az itt látott dolgokat, de talán a huzamos közös munka után bekövetkezik ez a pillanat is.
Az interneten való tájékozódás (az internet saját céljainkra való felhasználásának képessége) óriási előny (vagy még helyesebb azt mondani, hogy a hiánya óriási hátrány) a mai világban, amit ha mi pedagógusok nem segítünk leküzdeni azoknak a gyerekeknek, akik hozzánk kerülnek, tovább mélyül a szakadék köztük és az alapvetően jobb lehetőségekkel induló társaik között.
Ezzel együtt nem gondolom, hogy az IKT minden problémára megoldás, de szerencsére úgy látom, hogy az ezzel dolgozó szakemberek sem vélekednek így. Inkább az a meglátásom, hogy a gyermek sokoldalú (teammunkában végzett) fejlesztésének automatikusan részévé kellene válnia ennek is.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése