Búcsúzóul...

Elérkeztünk a projekt és a kurzus végéhez is, ma megvolt az utolsó óra. Úgy gondoltam, hogy zárásképpen - és utolsó blogbejegyzésnek - én is írok egy összegzést, személyes véleményt a féléves munkánkról.

Az első alkalommal, amikor megkaptuk a témánkat, én elég megfoghatatlannak tartottam, és fogalmam se volt, hogy mit fogunk (tudni) ebből kihozni... Aztán már nem is emlékszem, honnan jött az ötlet, hogy rendezzünk be egy IKT akadálymentesített osztálytermet, de ez az ötlet mindenkinek tetszett. Ahogy Eszter és Luca is írták már, eleinte annyira nem lelkesedtünk a millió feladatért, ami várt ránk - és persze a félév közben se mindig... - de végül is elmondhatom, hogy számos részét élveztük a projektnek. Én különösen örültem, és lelkesen el is vállaltam a technikai dolgok megvalósítását (a többiek nagy örömére;) ), amikor is kiélhettem kreativitásomat, és izgalmas dolgokat alkothattam. Ebből kifolyólag én leginkább a brossúra és a prezi elkészítését, valamint az osztályterem berendezését élveztem. (A webináriumot direkt nem említettem, azt már kiveséztük, hogy miért nem tartottuk annyira jó ötletnek.)

A blogbejegyzések nekem is sokszor fejtörést okoztak, hiszen - ahogy Luca is említette - nem azonos intenzitással zajlottak az események a projekt során. Itt én is jobban örültem volna valami olyasminek, hogyha nincs számszerű előírás, hanem tényleg a projekttel kapcsolatos dolgokról kell bejegyzést készíteni, mindig akkor, amikor éppen történik valami.

Az együttműködésről én is csak pozitív dolgokat tudok mondani :) Amit a legfontosabbnak tartok megemlíteni, hogy mindannyian hasonlóan álltunk a projekthez, ugyanannyira vettük komolyan, még akkor is, ha időközben hol egyikünknek, hol másikunknak csökkent a lelkesedése, ideje, energiája. Ezt azért is emelem ki, mert egy másik kurzus kapcsán is dolgozom csoportban egy projekten, ahol viszont nem azonosak az elvárásaink, és a projekthez való hozzáállásunk, és ez konfliktusokhoz vezet. Szóval örülök, hogy nálunk ezzel nem volt gond, hogy minden feladattal időben készen lettünk, és tényleg gond nélkül el tudtuk osztani a feladatokat egymás között, a maga részét mindenki becsületesen megcsinálta, és így állhatott végül össze a projektünk végterméke (aminek inkább a perzit tartom, mint a webináriumot...).

Csatlakozva a többiekhez, én is csak annyit tudok mondani, hogy öröm volt veletek dolgozni, lányok!!! :)

Ezt a képet muszáj volt ideraknom a végére ;)