Csoportmunka, és a mi négyünk kooperációja

Nagy örömmel láttam, hogy Eszter már megosztotta, hogy ő hogyan élte meg négyünk együttműködését. Szeretnék hozzá csatlakozni abból a szempontból, hogy én is nagyon élveztem a közös munkát, és valószínűleg egy hasonlóan jó csapat nélkül sokkal többet küzdöttem volna ezzel a tárggyal (nem kizárt, hogy fel is adom...). Mielőtt belefognék a szubjektív értékelésbe, megpróbálok tárgyilagosan információkat közölni a csoportunkról. Próbáltam az interneten keresni valami hasznosat csoportmunka témában, azt gondoltam, hogy az itt talált M. Nádasi Mária csoportmunka-definícióból fogok kiindulni. Eszerint a csoportmunka "Az a munkaforma (okt.-szervezési mód), amelyben az oktatás során 3-6 tanuló közösen old meg kapott vagy vállalt feladato(ka)t. A csoportmunka a reformpedagógia gondolatkörében került előtérbe; ma már ált.-an ismert, bár az oktatás gyakorlatában nem ált.-an alkalmazott. A csoportmunka alkalmazásának alapvető szubjektív feltételei: a tanulók legyenek képesek az önálló feladatmegoldásra; ismerjék és fogadják el a kooperáció normáit; a feldolgozandó tartalom igényelje a gondolatcserét, a tevékenység megosztását; a ped. rendelkezzék azokkal az ismeretekkel, szervezési készségekkel, amelyek a csoportmunka megtervezéséhez, megszervezéséhez, irányításához, értékeléséhez szükségesek. - A konkrét ped.-i céltól függően a csoportképzés alapja lehet: a kölcsönös rokonszenv, az érdeklődés, a tanulmányi színvonal (homogén csoport, heterogén csoport), nev.-i szempont. - A csoportmunka során a ped. indirekt irányításának (közvetett irányítás) hatása s a csoporttagok közötti közvetett hatásrendszer különösen figyelemreméltó." Forrás: http://www.kislexikon.hu/csoportmunka.html A csoportmunka általános kritériumai alapvetően megvalósultak a tevékenységünkben (igaz, mivel ezek szervezési keretek, ezért ez nem a mi érdemünk, hanem a kurzus oktatójáé, Anitáé). A csoportunk egyébként kölcsönös rokonszenv alapján szerveződött, valószínűleg ez sokat segített az együttműködésben. Fontos tapasztalat: ha csak nincs egyéb pedagógiai célunk, engedjük mi is a diákjainkat rokonszenv alapján szerveződő csoportokban dolgozni, mert így sokkal könnyebb együttműködni, és sokkal termékenyebb lehet a közös munka. Ahogy Eszter már említette, egyikünknek sem volt könnyű ez a félév, és a lelkesedés is (igaz eltérő mértékben), de mérsékelt volt szeptemberben a kurzus témájával kapcsolatosan. A saját teljesítményem mindenképp (de talán nem voltam ezzel teljesen egyedül a csapatunkban) erősen ingadozó volt. Voltak periódusok, amikor kevésbé, vagy szinte alig tudtam részt venni a közös munkában, voltak viszont olyan szakaszok, amikor többet tudtam hozzátenni a közös dolgokhoz, vagy én hajtottam a dolgokat, én próbáltam lelkesíteni a többieket. Az volt a zseniális a félév során, hogy a "hullámvölgyeink" nem értek össze. Mindig voltak olyan tagjai a csoportnak, akik éppen lelkesek voltak, és hordozták a közös munkát. Így végső soron a csapat tagjai kb. egyenlő mennyiségű munkát végeztek, és ennek köszönhető, hogy bár nagyon sok volt a feladat, mégis mindennel időre elkészültünk. Külön hálás vagyok Panninak, aki a feladatok "technikai részét" menedzselte (brossúraszerkesztés, blog létrehozás, prezi, webinarium), nekem óriási könnyebbség volt, hogy ő lelkesen csinálta ezeket. Annak pedig külön örülök, hogy megosztotta velünk az ezzel kapcsolatos tapasztalatait, így nem kizárt, hogy egy következő projektben már én is képes leszek brossúrát létrehozni. :) Egyébként a blogírás is jó ötletnek bizonyult olyan szempontból, hogy most jól követhető, hogy ki mit csinált. Azt szokták leginkább kritikaként megfogalmazni a csoportfeladatokkal szemben, hogy nehéz megállapítani, hogy mennyire volt egyenletes a teljesítmény, és könnyen keletkezhetnek "potyázó diákok". Éppen ezért jó ötletnek tartom (akár nekünk a tanításban is) a blogírást. Bár az előre meghatározott bejegyzésmennyiséget átgondolnám. Ugyanis (ez már szintén megjelent Eszternél), időnként eléggé nehezünkre esett kitalálni, hogy miről írjunk a blogban. Azt hiszem, mind a négyünknek volt ilyen szakasza, nem volt a projektnek minden része egyformán intenzív. Érdemes lenne kipróbálni csak olyan utasítást adni, hogy aki végzett valamilyen, a projekttel kapcsolatos munkát, az írjon róla bejegyzést. Ebben az esetben az is árulkodó lehet, ha valaki mondjuk csak ötször ír a félév során... Végezetül szeretném én is megköszönni Eszternek, Rékának és Panninak a közös munkát, és hogy mindig volt valaki, aki továbblendítette a projektet! :)