Mire volt jó nekünk a webinárium?

Hosszú idő után írok újra én is. Megpróbálom a következő napokban bepótolni a lemaradásomat, és beszámolni az elmúlt hónapban a projekt kapcsán végzett tevékenységemről. A csoportfeladat zárásaként megszülető webináriumról már sokat olvashattatok itt. Amióta megcsináltuk rengeteget gondolkoztam rajta, hogy vajon mire volt jó nekünk, mire lesz jó leendő tanítványainknak, hogy létrehoztuk ezt a jókis "terméket". Hiszen az volt a benyomásunk, hogy az előadásunknak rengeteget romlott a minősége (hang+kép), nagyon sok időnkbe került egyáltalán létrehozni, a beszélgetésre ott a skype, a tanítványainkkal jó eséllyel nem fogunk ilyet csináltatni, akkor mindez mire jó? A lehetséges válaszok összegyűjtésében sokat segített, hogy beszéltem a webináriumról a barátommal (aki doktoráns vegyészmérnök), és kiderült, hogy ő már jól ismeri ezt a webinárium-dolgot, a "tudományos életben", pláne ha az ember nemzetközi kutatásokban vesz részt, teljesen általános, hogy ilyen módon néznek meg prezentációkat. Logikus. Minőségromlás ide vagy oda, legalább nem kell mondjuk Franciaországba utazni, hogy az ember értesüljön a kutatócsoportja eredményeiről. A minőség talán fog javulni, végülis a technika gyorsan fejlődik. Az is eszembe jutott, hogy milyen jó lenne, ha egy-egy tanórát ilyen módon lehetne rögzíteni. Ha például az interaktív táblán kivetített dolgok mellé lehetne rögzíteni a hangot, ez sokat segíthetne pl. a hiányzóknak. És mégis egyszerűbb így, mint levideózni az órát. Ráadásul itt nem látszik a tanár és a többi diák (a videófelvétel lehet, hogy sokakat zavarna), viszont látszik, hogy mikor mi van a táblán. Persze ez sem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik, pláne, ha nem frontális órát tartunk, mert akkor minimum a tanárnak szüksége van valamilyen mikroport-féleségre, ha pedig nem is a tanár beszél egész órán, akkor valahogy a diákokat is be kell mikrofonozni. Technikai fejlődés ide vagy oda, erre azért nem sok esélyt látok a közeljövőben... A legnagyobb lehetőségnek mégis az tűnik, hogy a diákoknak adhatunk ilyen jellegű feladatot, valószínűleg ők sokkal jobban élveznék a létrehozást, mint mi. Most persze nehéz elképzelni, hogy mit kezdene ezzel egy hátrányos helyzetű, vagy éppen enyhe értelmi fogyatékos diák, amikor mi is alig boldogultunk vele. Viszont a speciális szakiskolai, illetve az integrált általános iskolai gyakorlaton is azt tapasztaltam, hogy a diákok nem ügyetlenek IKT téren. Az újabb generációk egyre inkább ebbe nőnek bele, és már a saját húgomon is (igaz ő nem tartozik a fenti kategóriákba) azt látom, hogy ha kiselőadást kell készítenie, nem is gondolkodik másban, mint ppt-ben vagy preziben. Fel sem merül benne, hogy papírra írt jegyzetekből olvashatna, és nehéz albumokat cipelhetne magával a szemléltetés kedvéért. Úgy tűnik, hogy enélkül ma már nem lehet boldogulni, akárhonnan jön is az ember. Éppen ezért nekünk, tanároknak (gyógypedagógusoknak) muszáj tartanunk a lépést, hogy aminek a használatát esetleg a diákok nem képesek maguktól megtanulni(lássuk be, nem volt egyszerű beizzítani a webináriumot), abban segíteni tudjuk őket, és ezzel is segítsük, hogy a társadalmi integrációjuk valóban akadálymentes legyen. Éppen ezért minden fölöslegesnek tűnő, és igen időigényes gyötrődés ellenére örülök, hogy elkészült a webináriumunk. Nem a produktum miatt (az nem lett annyira jó), hanem azért, mert most úgy érzem, hogy még egy lépést tettem az IKT felé, ami biztos hasznomra fog válni.