2012. december 14., péntek

Lehet enyém az utolsó szó?

Olvasgatom az utolsó, utolsó utáni és most már tényleg utolsó bejegyzéseket és kedvesek nagyon a szívemnek.
Pár teljesen szubjektív gondolatot én is megosztanék még.
A blog írásnál mindannyian kitértünk arra a kérdésre, hogy kell-e számszerűsíteni a bejegyzéseket. Nekem sajnos sokszor nem sikerült tartani a heti egy felállást, ha pedig írtam, akkor is volt, hogy csak megjegyzést (ez bizonyítja, hogy érdemes felidézni az első órán elhangzottakat, mielőtt nagy lelkesen csak úgy írogatok), de amit szeretnék megemlíteni, hogy már az első alkalommal tetszett a designe, amit Panni készített és a félév során, mindig adott egy kis nyugalmat, ha elkezdtem írni a kis bejegyzésemet. A blog olyanná vált számomra, mint egy osztályterem, amiről kellemes emlékeim vannak és ahol évfolyamtársaim okos gondolatai várnak, szóval nekem kicsit hiányozni fog a mi kis közös blogunk :)
A különböző részfeladatok teljesítéseinél különböző nehézségek merültek fel, de tényleg fantasztikus volt, hogy mindig akadt valaki a csoportban, aki meg tudta ezeket oldani, vagy tudta, hogy kihez kell fordulni.
A webinárium nem lett a szak kedvenc feladata, de számomra azért kellemes emlék, amikor a családnak ebédnél elmondhatom, hogy mindjárt összeülhetek kis csoportom tagjaival és találkozunk a virtuális térben és ott is alkothatunk valami szakmai dolgot.
Ennél a feladatnál különösen éreztem, hogy kis csoportunkon áldás csücsül, hiszen talán nekünk sikerült a leggyorsabban megoldani ezt a feladatot. Szeretnék hát köszönetet mondani csoportom tagjainak, Panninak, Lucának és Eszternek, hogy együtt küzdöttük végig a félévet és rengeteg pozitív élményt szereztek nekem a csoportmunkával!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése