Lehet enyém az utolsó szó?

Olvasgatom az utolsó, utolsó utáni és most már tényleg utolsó bejegyzéseket és kedvesek nagyon a szívemnek.
Pár teljesen szubjektív gondolatot én is megosztanék még.
A blog írásnál mindannyian kitértünk arra a kérdésre, hogy kell-e számszerűsíteni a bejegyzéseket. Nekem sajnos sokszor nem sikerült tartani a heti egy felállást, ha pedig írtam, akkor is volt, hogy csak megjegyzést (ez bizonyítja, hogy érdemes felidézni az első órán elhangzottakat, mielőtt nagy lelkesen csak úgy írogatok), de amit szeretnék megemlíteni, hogy már az első alkalommal tetszett a designe, amit Panni készített és a félév során, mindig adott egy kis nyugalmat, ha elkezdtem írni a kis bejegyzésemet. A blog olyanná vált számomra, mint egy osztályterem, amiről kellemes emlékeim vannak és ahol évfolyamtársaim okos gondolatai várnak, szóval nekem kicsit hiányozni fog a mi kis közös blogunk :)
A különböző részfeladatok teljesítéseinél különböző nehézségek merültek fel, de tényleg fantasztikus volt, hogy mindig akadt valaki a csoportban, aki meg tudta ezeket oldani, vagy tudta, hogy kihez kell fordulni.
A webinárium nem lett a szak kedvenc feladata, de számomra azért kellemes emlék, amikor a családnak ebédnél elmondhatom, hogy mindjárt összeülhetek kis csoportom tagjaival és találkozunk a virtuális térben és ott is alkothatunk valami szakmai dolgot.
Ennél a feladatnál különösen éreztem, hogy kis csoportunkon áldás csücsül, hiszen talán nekünk sikerült a leggyorsabban megoldani ezt a feladatot. Szeretnék hát köszönetet mondani csoportom tagjainak, Panninak, Lucának és Eszternek, hogy együtt küzdöttük végig a félévet és rengeteg pozitív élményt szereztek nekem a csoportmunkával!

Moodle...

A rendszer, amiben igazán tanárnak érezhetem már magam.
Először megnéztem mi is a feladat, hogy miket is kell feltölteni, majd elképzeltem, hogy mely témát tudnám jól feldolgozni. A szakiskolában a 9-es évfolyammal épp az idegrendszer témakörét dolgoztuk fel, így gondoltam ennek egy résztémáját az érzékszerveket választom.
Segítette tehát a munkámat, hogy már voltak különböző online anyagaim is a témához.
Persze elsőre rengeteg nehézséget okozott, még az órai jegyzeteim elolvasása után is, hogy hogy is tudok akár egy egyszerű Word dokumentumot feltölteni, milyen nem túl egyértelmű szó alatt találom meg ezt a funkciót, aztán előbb utóbb belejön az ember.
A tananyag készítés számomra legélvezetesebb része a teszt készítés volt, amire külön kidolgozott rendszert biztosít a Moodle.
Magamat az informatikailag nem túl képzett, de azért elboldoguló pedagógusok közé sorolnám, így ebben a rendszerben számomra néha túl sok volt a felkínált lehetőség, de igyekeztem szűrni azokat, amikre jelen pillanatban igazán szükségem van.
A tananyag készítésére azért mondom, hogy igazán tanárnak éreztem magam, mert eszembe jutott a kicsit titokzatos pedagógus kép, hogy gyerek szemmel mennyire izgalmasnak tűnik a naplóba vagy az ellenőrzőbe írni. És itt a tananyag készítésnél úgy éreztem, hogy én lehetek a "titkos oldalon"!

Egyszer minden véget ér, utolsó utáni bejegyzés...

A blog ugyan a mi kis projektünket volt hivatott dokumentálni, de nem állom meg, hogy ne írjak végezetül pár sort a kurzus egy másik részfeladatáról is. Pláne, hogy már Eszter is említette az online tananyagkészítést. Jómagam a hétvégén csináltam meg, és bár eleinte nem voltam nagyon lelkes, és eléggé meg is szenvedtem a dologgal, végső soron nagyon büszke vagyok arra, amit létre hoztam. A tananyagot középiskolásoknak készítettem, ezen belül is leginkább magyarfakton lehet véleményem szerint alkalmazni. Elég egyszerű a témaválasztás indoklása, sokat foglalkoztatott mostanában egy Weöres Sándor vers, és ehhez próbáltam anyagokat keresni/ készíteni, illetve felvezetni a vers tárgyalását. Nem könnyű vers (sőt!), ezért nem is sikerült "tanakos területen" használhatóra a tananyag, viszont talán ha egyszer gimnáziumba keveredek magyart tanítani, hasznát fogom venni. A versről egyébként készítettem gondolattérképet, és ez a saját gondolkodási folyamatomban is fontos lépés volt. Maga az e-learning használat tanárként, (eltekintve a konkrétan létrehozott tananyagtól) azért jó eséllyel gyógypedagógusi pályám során is jó szolgálatot tehet még. :) Olyannyira elégedett voltam (vagyok:)) magammal, hogy azóta legalább ötször végignéztem mindent, amit feltettem az e-learning oldalra. :) Megérte annyit dolgozni vele. Visszatérve a projekthez, még egyszer köszönöm lányok a közös munkát! :)

Búcsúzóul...

Elérkeztünk a projekt és a kurzus végéhez is, ma megvolt az utolsó óra. Úgy gondoltam, hogy zárásképpen - és utolsó blogbejegyzésnek - én is írok egy összegzést, személyes véleményt a féléves munkánkról.

Az első alkalommal, amikor megkaptuk a témánkat, én elég megfoghatatlannak tartottam, és fogalmam se volt, hogy mit fogunk (tudni) ebből kihozni... Aztán már nem is emlékszem, honnan jött az ötlet, hogy rendezzünk be egy IKT akadálymentesített osztálytermet, de ez az ötlet mindenkinek tetszett. Ahogy Eszter és Luca is írták már, eleinte annyira nem lelkesedtünk a millió feladatért, ami várt ránk - és persze a félév közben se mindig... - de végül is elmondhatom, hogy számos részét élveztük a projektnek. Én különösen örültem, és lelkesen el is vállaltam a technikai dolgok megvalósítását (a többiek nagy örömére;) ), amikor is kiélhettem kreativitásomat, és izgalmas dolgokat alkothattam. Ebből kifolyólag én leginkább a brossúra és a prezi elkészítését, valamint az osztályterem berendezését élveztem. (A webináriumot direkt nem említettem, azt már kiveséztük, hogy miért nem tartottuk annyira jó ötletnek.)

A blogbejegyzések nekem is sokszor fejtörést okoztak, hiszen - ahogy Luca is említette - nem azonos intenzitással zajlottak az események a projekt során. Itt én is jobban örültem volna valami olyasminek, hogyha nincs számszerű előírás, hanem tényleg a projekttel kapcsolatos dolgokról kell bejegyzést készíteni, mindig akkor, amikor éppen történik valami.

Az együttműködésről én is csak pozitív dolgokat tudok mondani :) Amit a legfontosabbnak tartok megemlíteni, hogy mindannyian hasonlóan álltunk a projekthez, ugyanannyira vettük komolyan, még akkor is, ha időközben hol egyikünknek, hol másikunknak csökkent a lelkesedése, ideje, energiája. Ezt azért is emelem ki, mert egy másik kurzus kapcsán is dolgozom csoportban egy projekten, ahol viszont nem azonosak az elvárásaink, és a projekthez való hozzáállásunk, és ez konfliktusokhoz vezet. Szóval örülök, hogy nálunk ezzel nem volt gond, hogy minden feladattal időben készen lettünk, és tényleg gond nélkül el tudtuk osztani a feladatokat egymás között, a maga részét mindenki becsületesen megcsinálta, és így állhatott végül össze a projektünk végterméke (aminek inkább a perzit tartom, mint a webináriumot...).

Csatlakozva a többiekhez, én is csak annyit tudok mondani, hogy öröm volt veletek dolgozni, lányok!!! :)

Ezt a képet muszáj volt ideraknom a végére ;)

Csoportmunka, és a mi négyünk kooperációja

Nagy örömmel láttam, hogy Eszter már megosztotta, hogy ő hogyan élte meg négyünk együttműködését. Szeretnék hozzá csatlakozni abból a szempontból, hogy én is nagyon élveztem a közös munkát, és valószínűleg egy hasonlóan jó csapat nélkül sokkal többet küzdöttem volna ezzel a tárggyal (nem kizárt, hogy fel is adom...). Mielőtt belefognék a szubjektív értékelésbe, megpróbálok tárgyilagosan információkat közölni a csoportunkról. Próbáltam az interneten keresni valami hasznosat csoportmunka témában, azt gondoltam, hogy az itt talált M. Nádasi Mária csoportmunka-definícióból fogok kiindulni. Eszerint a csoportmunka "Az a munkaforma (okt.-szervezési mód), amelyben az oktatás során 3-6 tanuló közösen old meg kapott vagy vállalt feladato(ka)t. A csoportmunka a reformpedagógia gondolatkörében került előtérbe; ma már ált.-an ismert, bár az oktatás gyakorlatában nem ált.-an alkalmazott. A csoportmunka alkalmazásának alapvető szubjektív feltételei: a tanulók legyenek képesek az önálló feladatmegoldásra; ismerjék és fogadják el a kooperáció normáit; a feldolgozandó tartalom igényelje a gondolatcserét, a tevékenység megosztását; a ped. rendelkezzék azokkal az ismeretekkel, szervezési készségekkel, amelyek a csoportmunka megtervezéséhez, megszervezéséhez, irányításához, értékeléséhez szükségesek. - A konkrét ped.-i céltól függően a csoportképzés alapja lehet: a kölcsönös rokonszenv, az érdeklődés, a tanulmányi színvonal (homogén csoport, heterogén csoport), nev.-i szempont. - A csoportmunka során a ped. indirekt irányításának (közvetett irányítás) hatása s a csoporttagok közötti közvetett hatásrendszer különösen figyelemreméltó." Forrás: http://www.kislexikon.hu/csoportmunka.html A csoportmunka általános kritériumai alapvetően megvalósultak a tevékenységünkben (igaz, mivel ezek szervezési keretek, ezért ez nem a mi érdemünk, hanem a kurzus oktatójáé, Anitáé). A csoportunk egyébként kölcsönös rokonszenv alapján szerveződött, valószínűleg ez sokat segített az együttműködésben. Fontos tapasztalat: ha csak nincs egyéb pedagógiai célunk, engedjük mi is a diákjainkat rokonszenv alapján szerveződő csoportokban dolgozni, mert így sokkal könnyebb együttműködni, és sokkal termékenyebb lehet a közös munka. Ahogy Eszter már említette, egyikünknek sem volt könnyű ez a félév, és a lelkesedés is (igaz eltérő mértékben), de mérsékelt volt szeptemberben a kurzus témájával kapcsolatosan. A saját teljesítményem mindenképp (de talán nem voltam ezzel teljesen egyedül a csapatunkban) erősen ingadozó volt. Voltak periódusok, amikor kevésbé, vagy szinte alig tudtam részt venni a közös munkában, voltak viszont olyan szakaszok, amikor többet tudtam hozzátenni a közös dolgokhoz, vagy én hajtottam a dolgokat, én próbáltam lelkesíteni a többieket. Az volt a zseniális a félév során, hogy a "hullámvölgyeink" nem értek össze. Mindig voltak olyan tagjai a csoportnak, akik éppen lelkesek voltak, és hordozták a közös munkát. Így végső soron a csapat tagjai kb. egyenlő mennyiségű munkát végeztek, és ennek köszönhető, hogy bár nagyon sok volt a feladat, mégis mindennel időre elkészültünk. Külön hálás vagyok Panninak, aki a feladatok "technikai részét" menedzselte (brossúraszerkesztés, blog létrehozás, prezi, webinarium), nekem óriási könnyebbség volt, hogy ő lelkesen csinálta ezeket. Annak pedig külön örülök, hogy megosztotta velünk az ezzel kapcsolatos tapasztalatait, így nem kizárt, hogy egy következő projektben már én is képes leszek brossúrát létrehozni. :) Egyébként a blogírás is jó ötletnek bizonyult olyan szempontból, hogy most jól követhető, hogy ki mit csinált. Azt szokták leginkább kritikaként megfogalmazni a csoportfeladatokkal szemben, hogy nehéz megállapítani, hogy mennyire volt egyenletes a teljesítmény, és könnyen keletkezhetnek "potyázó diákok". Éppen ezért jó ötletnek tartom (akár nekünk a tanításban is) a blogírást. Bár az előre meghatározott bejegyzésmennyiséget átgondolnám. Ugyanis (ez már szintén megjelent Eszternél), időnként eléggé nehezünkre esett kitalálni, hogy miről írjunk a blogban. Azt hiszem, mind a négyünknek volt ilyen szakasza, nem volt a projektnek minden része egyformán intenzív. Érdemes lenne kipróbálni csak olyan utasítást adni, hogy aki végzett valamilyen, a projekttel kapcsolatos munkát, az írjon róla bejegyzést. Ebben az esetben az is árulkodó lehet, ha valaki mondjuk csak ötször ír a félév során... Végezetül szeretném én is megköszönni Eszternek, Rékának és Panninak a közös munkát, és hogy mindig volt valaki, aki továbblendítette a projektet! :)

Megkésett interjú...

Ami késik, nem múlik, néhány gondolat a mi kis interjúnkról. :) Maga az interjú még október végén készült, és mivel én készítettem, az én dolgom lett volna, hogy beszámoljak róla, illetve arról, hogy miért nem használtuk fel végül is a prezentációhoz. Sajnos akkor nem ültem le azonnal megírni az ezzel kapcsolatos bejegyzést, és mivel igen-igen nehéz félévet tudok a hátam mögött, mostanáig húzódott a beszámoló. A témákat, ami érdekel minket, illetve ezek alapján az interjúkérdéseket többé-kevésbé közösen találtuk ki. Eredetileg félig strukturált interjút terveztünk, ebből végső soron inkább spontán interjú lett, ugyanis a kérdéseink egy része nem bizonyult adekvátnak. Mi ugyanis elsősorban az IKT-nak az akadálymentesítésben betöltött szerepéről akartunk információkat, illetve tapasztalatokat szerezni. Az interjú alanyául kiválasztott gyógypedagógus pedig utazótanárként dolgozik és kiscsoportos fejlesztéseket tart (tehát nem osztálytermi keretek között). Jó ötletei persze voltak, de mivel úgy tűnt, az ő tapasztalatai más szempontból lehetnek hasznosak, hagytam, hogy az interjú kilépjen a tervezett mederből, és spontán beszélgetéssé alakuljon. A kutatás szempontjából ez utólag visszatekintve hibás döntés volt. Ezzel együtt, azért voltak a projekt szempontjából hasznos részei. Ezek a webináriumban inkább csak implicit módon jelentek meg, úgyhogy most közzé teszem itt röviden explicit formában is az interjú tanulságait, összevetve a saját (a félév első felében szerzett) tapasztalataimmal, amik indirekt módon szintén alapjául szolgáltak a prezentációnak. Interjú, IKT eszközöket használó gyógypedagógussal az eszközök előnyei: o motiváció, sikerélmény: hagyományos tantermi szituációban kevés jut a sajátos nevelési igényű gyerekeknek o differenciálás: lehetőség önálló feladatvégzésre, önellenőrzésre, segítség az önálló tanulásban o komplex fejlesztés: a legtöbb program egyszerre több képességet is fejleszt (pl. a számolási készség mellett vizuomotoros koordináció, finommotorika, vizuális és auditív percepció, figyelem, emlékezet) o esélyegyenlőség Saját tapasztalat: o a gyerekek örömmel jönnek a fejlesztésre - motiváció o a fejlesztőprogramok kevésbé népszerűek, a „Sulivilágot” viszont pl. nagyon szeretik o differenciálás - a súlyosabban sérült gyerekeknek számítógépen is nehéz az önálló munka, igénylik a felnőtt folyamatos támogatását o legfontosabb: az eszközök szolgáljanak minket, a fejlesztés menetét mi határozzuk meg, és ne egy újonnan felfedezett program o lehetőségek az osztályteremben (abban a konkrét iskolában, ahol a gyakorlatomat végeztem): kevés projektor van, ezeket viszont egyre lelkesebben használják a pedagógusok - általában csak kép (a tankönyv) kivetítésére, interaktív táblák nincsenek

A féléves projekt retrospektív nézőpontból :)

A félév végéhez közeledve időszerűnek érzem, hogy röviden összevessem saját szemszögemből az év elején elkészített projekttervünket a megvalósult tevékenységgel. Örömmel közölhetem, hogy a szeptemberben megfogalmazott céljainkat: "Egy képzelt általános iskolás osztály infokommunikációs eszközökkel való megsegítésének menete. Az oda járó integráltan tanuló gyermekek (látássérült, tanulásban akadályozott) eszközigényének feltárása. Ezek beszerzésének finanszírozása (Mit biztosít a törvény? Milyen pályázati lehetőségek vannak?) Van-e lehetőség a pedagógusok továbbképzésére a témában? Ha igen, akkor milyen formában?" maradéktalanul teljesítettük. Az információgyűjtéshez általunk kijelölt forrásokat is szinte mind igénybe vettük. Olvastunk szakmai blogokat, honlapokat, törvényeket, némi szakirodalmat, illetve végső soron az interjú is elkészült. Sajnos ez utóbbi holt vágánynak bizonyult a projekt szempontjából, azért még mielőtt végleg lezárnánk a félévet, készítek majd egy bejegyzést az interjúról is (illetve arról,hogy miért nem tudtuk végsősoron felhasználni). Az év elején vállalt (vagyis a kurzus teljesítéséhez szükséges) "termékeket" mind időben elkészítettük, ezen kívül tudtuk tartani a saját magunk számára kitűzött időpontokat, köztes határidőket is. Azt hiszem a három feladat közül a brossúrakészítést élveztük a legjobban, bár a technikai része Pannira hárult, lehet, hogy neki nem ez a véleménye, én viszont egyértelműen a brossúrát tartom a projekt "csúcsának". A prezi is nagyon jó lett, csak a technikai csavarok kicsit elrontották a végét (minőségromlás a webinariumbnan). A folyamatos ön- és társkontrollt, amihez kérdéseket írtunk a projekttervben, leginkább szóban végeztük. Sokszor találkoztunk az óra előtt egy vagy fél órával, leginkább ilyenkor beszéltük meg a projekttel kapcsolatos egyéb teendőket, illetve a projekt lezárt szakaszainak értékelését. A csoporton belüli kommunikáció ezen kívül leginkább e-mailben zajlott. A közös termékek létrehozásához például soha nem gyűltünk össze fizikailag, a kapcsolattartás kizárólag online zajlott. Ez egyébként a webinarium készítésénél volt a legnagyobb élmény. Visszatérve a projektszakaszok értékeléséhez, lehet, hogy érdemes lett volna valamiféle előre elkészített táblázatban értékelni saját teljesítményünket, mérhető formában. Legalábbis legközelebb érdemes lesz elgondolkodni rajta, hogy ne találjunk-e ki erre valamit. A projekt elején megírt értékelési szempontok alapján én most úgy érzem, hogy - sikerült a gyakorlatban jól alkalmazható tudásanyagot felhalmoznunk (szerintem ez a projektünk legnagyobb előnye) - a prezi információtartalmát optimálisnak érzem, jól ki tudtuk használni a 20 percet - szakmai megalapozottság terén még lehet fejlődni (legalábbis nekem), bár rengeteg mindent olvastam ebben a félévben, sok érdekességre bukkantam az interneten, és érezhetően fejlődött az IKT-val kapcsolatos tudásom, bőven van még miben elmélyülni - céljaink, mint feljebb is írtam megvalósultak - az együttműködés szuper volt, de erről még majd írok egyszer részletesebben (ezt azért tartom fontosnak, mert leszűrtem egy-két dolgot, ami jó tanács lehet bárkinek csapatmunkában)

A félév összegzése az IKT kurzus szempontjából

Most, hogy a félév a szorgalmi időszak végéhez közeledik, és már majdnem minden teendőmmel végeztem az IKT kurzus kapcsán, úgy gondoltam megkísérlek egy rövidebb összegzést írni a tanegységgel kapcsolatosan. Ebben leginkább a számomra hasznos tapasztalatokat, új tudásokat, vagy éppen a leginkább kedvelt tevékenységeket szeretném megemlíteni.
Először is, sosem rejtettem véka alá senki előtt, hogy a kurzus témája rendkívül távol áll az érdeklődési körömtől, és emiatt nem is vártam túlzott lelkesedéssel, hogy milyen új dolgokkal fogok itt megismerkedni. Ennek ellenére azonban sikerült néhány talán számomra is hasznos új dolgot megismernem. Az egyik ilyen dolog számomra a blog. Alapvetően egy-két kivételtől eltekintve minden héten igen nagy nehézséget okozott számomra kitalálni, hogy milyen témában, és miről is készítsek blogbejegyzést. De ettől függetlenül a blogírás maga nagyon megtetszett nekem. Ez nem azt jelenti, hogy innentől kezdve blogot fogok írni, de azt igen, hogy elkezdtem várni, hogy az összefüggő gyakorlat folyamán blogot írjuk. Ugyanis az van bennem, hogyha erre gondolok, hogy mindig mennyi élmény ér a gyakorlatok alkalmával, és mennyire szeretem ezeket az élményeket megbeszélni az évfolyamon tanuló barátnőimmel. Azt érzem ugyanis, hogy nagyon sokat tanulunk azáltal, hogy ezeket megosztjuk egymással. Várom tehát, hogy a gyakorlat folyamán legyen lehetőségünk kiírni magunkból ilyen módon a számunkra legfontosabbakat, és nem csak kiírni, hanem olvasni a többiek bejegyzéseit is, és ezáltal, ha csak egy kicsit is, de betekintést nyerni abba, hogy ők hogyan élik meg ezeket a napokat. A blogírás tehát úgy érzem, hogy mindenképpen egy fontos és hasznos hozadéka volt számomra ennek a kurzusnak.
A másik kurzussal kapcsolatos dolog, amit meglepően élveztem a saját tananyag tervezés a moodle felületen. Ettől eleinte igencsak tartottam, de ahogy kitaláltam a témát, és a feladatokat, amiknek egy részét volt módomban megcsinálni a gyakorlatom folyamán igazi gyerekekkel, máris elkezdtem élvezni a dolgot. Ugyanis végig az volt bennem, ahogy készítettem, meg szöszmötöltem vele, hogy ezt én tényleg ezeknek a gyerekeknek készítem, és mivel ismerem őket, ezért tudom, hogy mi az ami számukra érdekes lehet, meg élvezhető, és nagyon törekedtem arra, hogyha egyszer az egész tananyagot módomban lenne ilyenformán megtanítani nekik, akkor amit terveztem az tényleg olyan legyen, ami az ő igényeiknek a leginkább megfelel. Nagy öröm volt tehát számomra ezzel foglalatoskodni, és nem csak a tervezés, meg az egyes részek elkészítése volt jó, hanem a feltöltögetés is, ami pedig nem mindig volt könnyű, és gyakran próbára tette a türelmemet, mégis tudtam egy egészséges kihívásnak tekinteni, amit élvezek.
A harmadik, és egyben a számomra legfontosabb pozitívuma az volt a kurzusnak, hogy Pannival, Rékával és Lucával dolgozhattam együtt a projektmunka folyamán. Emlékszem, hogy év elején, elég nyögvenyelősen indult a dolog, ugyanis egyikőnk sem volt túl motivált a projekttel kapcsolatosan, mégis ez pár hét után mindannyian felismertük, hogy muszáj lesz ezt a feladatot megcsinálnunk, és mivel mindannyian rengeteg dolgot csinálunk még ezen kívül, ezért nagyon egymásra leszünk szorulva, hisz semelyikünknek sem lesz arra ideje, hogyha a többiek "cserbenhagyják", akkor egyedül kivitelezze a dolgokat. Ahogyan ezt mindannyian megértettük és lerendeztük magunkba, az egész dolog átfordult egy annyira jó, és egészséges együttműködésbe, amilyenben még csak nagyon kevésszer volt részem az egyetemi csoportmunkák során is. Őszintén mondhatom, hogy önzetlenül tudtuk segíteni és bátorítani egymást. Ha valamelyikünk már besokallt, vagy kipurcant, akkor mindig volt, aki szóljon hozzá pár bátorító szót, vagy akár átvállalja az aktuális projektfeladatainak egy részét, és ezt fantasztikus volt megélni. Az is nagy öröm volt számomra, hogy mindannyiunknak meg volt a maga szerepe a csoportban az egész munka folyamán, és jó, hogy ezen egy pillanatig sem kellett erőlködnünk, hanem valahogy kialakult magától
Végezetül tehát azzal szeretném zárni soraimat, hogy nagyon köszönöm lányok, hogy veletek dolgozhattam! Nagy élmény volt együtt küzdeni, és győzni! :)

Internetfüggőségi tesztek

Réka egy korábbi ötletéből kiindulva, elkezdtem kutakodni a neten az internetfüggőséggel kapcsolatosan, és egyből kidobta a google, hogy vannak fent internetfüggőségi tesztek, melyeknek kitöltésével az ember képet kaphat arról, hogy vajon nem tölt-e be túlzottan fontos szerepet az életében az internetezés. Alapvetően úgy találtam, hogy két fajtája van ezeknek, az egyik, amit az ember maga tölt ki, a másik verziót pedig gyanakodó szülők töltethetik ki gyermekükkel, hogy ezáltal elűzzék, vagy megerősítsék aggodalmaikat. Az általam talált tesztek mindegyike olyan volt, amit kitöltés után elküldve, a rendszer kiértékel magától. A tesztek kitöltésével természetesen senki nem kaphat pontos diagnózist problémájáról, és ezt több helyütt hangsúlyozzák is ezeken az oldalakon.
Ahogy megtaláltam ezeket a kérdőíveket, arra gondoltam, hogy kitöltöm az egyik ilyen felnőtteknek szóló kérdéssort, de ahogy belefogtam ebbe, rájöttem, hogy ehhez legalább időnként úgy kellene éreznem, hogy túl sok időt töltök internetezéssel. De ez rám nagyon kevéssé jellemző. Igazából tényleg csak a legszükségesebbre használom az internetet, és soha nem éreztem még, hogy ne tudnék könnyedén elszakadni tőle. Éppen ezért tehát alig van egy-egy olyan kérdés a kérdőívben, amire legalább úgy tudnék válaszolni, hogy "ritkán". A kérdőívekben azonban ez a legenyhébb gyakorisági jelző az összes közül, így tehát értelemszerűen nem sikerülhet valósághű válaszokkal kitöltenem egy ilyen kérdőívet.
Ahogy realizáltam ezt, azon kezdtem el gondolkozni, hogy az internetfüggő emberek vajon nem kerülhetnek-e egy olyan stádiumba más függőkhöz hasonlóan, hogy elvesztik a realitás érzéküket, és már nem tudják józanul megítélni, hogy mennyi időt is töltenek internetezéssel? Magyarán tehát, nem eshet-e meg, hogy nem is ébrednek rá, hogy bármi probléma lehet az internet használati mennyiségükkel kapcsolatosan? Ennek a kérdésnek már nem néztem részletesen utána, de véletlenül rátaláltam egy cikkre, amiből szeretnék idézni egy mondatot: "Az internetfüggőség felismerését megnehezíti, hogy - sok más szenvedélybetegséggel ellentétben - maga a tevékenység társadalmilag elfogadott." Ezek alapján tehát valóban nem ismeretlen jelenség az, hogy az érintett személy (talán a nem annyira extrém esetekben jellemző inkább) észre sem veszi azt, hogy internet függősége alakult ki.
Íme a linkek, amin elérhetőek az internetfüggőségi tesztek:
http://www.betegvagyok.hu/teszt/szulo-gyermek-internet-fuggosegi-teszt (gyerekeknek szóló)
http://www.betegvagyok.hu/teszt/internetfuggoseg-teszt (felnőtteknek szóló teszt)

Digitális kompetencia

Sokat gondolkoztam azon, hogy van a témánkkal kapcsolatban néhány fontos kérdés, amit nem tisztáztunk, és nem is biztos, hogy meg lehet válaszolni egyértelműen, de érdemes rajtuk elgondolkodni, saját magunk számára meghatározni. Felmerült bennem, hogy tulajdonképpen mi számít a digitális kompetencia fejlesztésének, mi számít IKT-eszközökkel támogatott órának. Látszólag elegendő az IKT eszközök jelenléte, illetve alkalmazása, de szeretnék ezzel kapcsolatban újra elmesélni egy saját élményt. Az egyik hospitálás alkalmával tapasztaltam, hogy csak annyit jelentett az interaktív tábla használata a nyelvtan órán, hogy egy remek programmal a tanár egy dobókockára írt betűket,a diák megérintette a táblát, mire a dobókocka forgott egy kicsit, aztán kiadott egy betűt, és ezzel a betűvel kellet újságcímeket mondaniuk a diákoknak. Azon gondolkoztam, hogy mindez nagyon modern, de semmivel sem ad többet, mintha a tanár egy hagyományos dobókockával csinálta volna meg ezt. Még abban sem vagyok biztos, hogy több időt vett volna igénybe az előkészítés. Abban meg teljesen biztos vagyok, hogy a diákok "digitális kompetenciája" ettől szemernyit sem fejlődött, viszont az interaktív táblát akár ebben a témakörben is ügyesebben ki lehetett volna használni (pl. online újságok összehasonlítása a hagyományos sajtóval, utána nézni, hogy milyen papír alapon megvásárolható újságok találhatók meg egy az egyben az interneten, akár újság(cikk) szerkesztése a táblánál közösen, a példák bemutatása a különböző publicisztikai műfajokra stb.). A téma kapcsán találtam egyébként egy jónak tűnő prezentációt a slideshare-en: http://www.slideshare.net/h2so4/a-digitlis-kompetencia-fejlesztse Jónak tartom ezt az összefoglalót, mert nagyon pontosan elhelyezi a digitális kompetenciát. Emellett rengeteg ötletet, felhasználható ötletet, adattárat tartalmaz. Bemutat olyan portálokat, közösségeket is, ahol a tanárok bővíthetik a tudásukat a témában. Az is egyértelműen kiderül, hogykomplexebben tekint a digitális komptetnciára, mint a fent említett tanár. Örültem volna, ha még egy kicsit több szó esik a kompetencia fejlesztésének lehetőségeiről. De tanán ez nem is volt célja a prezentációnak.

Mire volt jó nekünk a webinárium?

Hosszú idő után írok újra én is. Megpróbálom a következő napokban bepótolni a lemaradásomat, és beszámolni az elmúlt hónapban a projekt kapcsán végzett tevékenységemről. A csoportfeladat zárásaként megszülető webináriumról már sokat olvashattatok itt. Amióta megcsináltuk rengeteget gondolkoztam rajta, hogy vajon mire volt jó nekünk, mire lesz jó leendő tanítványainknak, hogy létrehoztuk ezt a jókis "terméket". Hiszen az volt a benyomásunk, hogy az előadásunknak rengeteget romlott a minősége (hang+kép), nagyon sok időnkbe került egyáltalán létrehozni, a beszélgetésre ott a skype, a tanítványainkkal jó eséllyel nem fogunk ilyet csináltatni, akkor mindez mire jó? A lehetséges válaszok összegyűjtésében sokat segített, hogy beszéltem a webináriumról a barátommal (aki doktoráns vegyészmérnök), és kiderült, hogy ő már jól ismeri ezt a webinárium-dolgot, a "tudományos életben", pláne ha az ember nemzetközi kutatásokban vesz részt, teljesen általános, hogy ilyen módon néznek meg prezentációkat. Logikus. Minőségromlás ide vagy oda, legalább nem kell mondjuk Franciaországba utazni, hogy az ember értesüljön a kutatócsoportja eredményeiről. A minőség talán fog javulni, végülis a technika gyorsan fejlődik. Az is eszembe jutott, hogy milyen jó lenne, ha egy-egy tanórát ilyen módon lehetne rögzíteni. Ha például az interaktív táblán kivetített dolgok mellé lehetne rögzíteni a hangot, ez sokat segíthetne pl. a hiányzóknak. És mégis egyszerűbb így, mint levideózni az órát. Ráadásul itt nem látszik a tanár és a többi diák (a videófelvétel lehet, hogy sokakat zavarna), viszont látszik, hogy mikor mi van a táblán. Persze ez sem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik, pláne, ha nem frontális órát tartunk, mert akkor minimum a tanárnak szüksége van valamilyen mikroport-féleségre, ha pedig nem is a tanár beszél egész órán, akkor valahogy a diákokat is be kell mikrofonozni. Technikai fejlődés ide vagy oda, erre azért nem sok esélyt látok a közeljövőben... A legnagyobb lehetőségnek mégis az tűnik, hogy a diákoknak adhatunk ilyen jellegű feladatot, valószínűleg ők sokkal jobban élveznék a létrehozást, mint mi. Most persze nehéz elképzelni, hogy mit kezdene ezzel egy hátrányos helyzetű, vagy éppen enyhe értelmi fogyatékos diák, amikor mi is alig boldogultunk vele. Viszont a speciális szakiskolai, illetve az integrált általános iskolai gyakorlaton is azt tapasztaltam, hogy a diákok nem ügyetlenek IKT téren. Az újabb generációk egyre inkább ebbe nőnek bele, és már a saját húgomon is (igaz ő nem tartozik a fenti kategóriákba) azt látom, hogy ha kiselőadást kell készítenie, nem is gondolkodik másban, mint ppt-ben vagy preziben. Fel sem merül benne, hogy papírra írt jegyzetekből olvashatna, és nehéz albumokat cipelhetne magával a szemléltetés kedvéért. Úgy tűnik, hogy enélkül ma már nem lehet boldogulni, akárhonnan jön is az ember. Éppen ezért nekünk, tanároknak (gyógypedagógusoknak) muszáj tartanunk a lépést, hogy aminek a használatát esetleg a diákok nem képesek maguktól megtanulni(lássuk be, nem volt egyszerű beizzítani a webináriumot), abban segíteni tudjuk őket, és ezzel is segítsük, hogy a társadalmi integrációjuk valóban akadálymentes legyen. Éppen ezért minden fölöslegesnek tűnő, és igen időigényes gyötrődés ellenére örülök, hogy elkészült a webináriumunk. Nem a produktum miatt (az nem lett annyira jó), hanem azért, mert most úgy érzem, hogy még egy lépést tettem az IKT felé, ami biztos hasznomra fog válni.

Blog...

Ahogy azon gondolkodtam ma, hogy mi is lehetne a következő blogbejegyzésem témája, eszembe jutott, hogy nagyon prózai módon ez lehetne akár a blog is. Éppen ezért kutakodtam egy kicsit a témában, és a wikipédián rátaláltam egy elég összeszedett kis információkupacra a blog történetével, fajtáival és egyebekkel kapcsolatosan. Ezek közül szeretnék most megosztani veletek néhány számomra új, és érdekes információt.
Mint megtudtam a "weblog" kifejezést Jorn Barger alkotta meg 1997 decemberében. A rövidebb verziót (blog) pedig Peter Merholz alkotta meg 1999 áprilisában vagy májusában. A használata már ekkor elterjedtté vált, de inkább a cégek életében, mint a magánszemélyekében. A blogolás és a civil média a 2001. szeptember 11.-ei terrortámadás után kapott nagy lendületet. Ezt követően ugyanis az eseményeket megíró civil tudósítók, a terrorizmus elleni háború témáját megbeszélő webnaplók, és a veszteségek feldolgozásában segítő blogok komoly figyelmet kaptak. Ezt követően a blogolás 2002-re lényegében tömegjelenséggé vált, megjelentek az eszközök használatáról és a tartalom létrehozásáról szóló útmutatók, és az egyszerűen kezelhető blogszoftverek is.
Érdekes volt olvasnom arról is, hogy volt egy olyan időszak, amikor a blogok nagy százalékban politikai tartalmúak voltak, és sokan úgy tekintettek a blogolásra, mint a politikában való részvétel növelésének lehetőségére. Ezen bevallom meglepődtem kicsit.
Most pedig következzenek a weblogok fajtái a wikipédia csoportosítása alapján:

• Személyes
• Tematikus
• Elmélkedő
• Haverblog
• Blogregény
• Hírblog
• Közös blogok
• Politikai
• Leírásblogok
• Vállalati
• Komplex blog
• Spamblog

 A különböző típusok között természetesen sok esetben nincsenek éles határvonalak. Ahogy végigolvasgattam, hogy melyik fajtának mik a jellemzői, arra jutottam, hogy a mi blogunk egyrészről egy közös blog ("A közös blogoknak több szerzőjük van. Ez általában egy zárt, pár fős "szerkesztőséget" jelent, de a blog akár teljesen is nyitott lehet, engedve, hogy akárki közzétegyen cikket."), másrészről pedig egy kicsit tematikus blog is, hiszen mi alapvetően egy adott témára próbálunk koncentrálni, még hogyha ez jelen esetben igen tág is. Nem az van tehát, hogy egyik héten a természeti jelenségekről írunk, másik héten pedig a legújabb gyógyszerfeltalálók kutatásait elemezzük.
Közel sem biztos egyébként, hogy helyes a besorolásom, de úgy voltam vele, hogy csak nekifutok, hogyha már erről a témáról írtam...

Intézményi példa és az új ötlet

A projekt befejezése előtti utolsó fázisban volt egy újabb kis ötletem, amit nem is osztottam meg a többiekkel. Gondoltam próbálok olyan intézményeket találni az interneten, akik már sikeresen rendezték be IKT eszközökkel a termeiket, hogy a jó példákkal bátorítsuk a lelkes pedagógusokat.
Az ötlet kidolgozására, utánanézésre nem szántam végül elég időt, de tetszett a következő dokumentum, mert a kezdetektől mutatja meg a Báthory István Általános Iskola IKT stratégiáját.
http://www.vpbathory.sulinet.hu/dokumentumok/ikt-strategy.pdf
A terv elolvasása során találkoztam egy számomra új fogalommal: az Intranettel.
A Wikipedia így magyarázza ezt a fogalmat:
"Az intranet olyan számítógép-hálózat, amely az internet-protokolt használja, de a külvilág (az internet) felé zárt, vagy csak egy átjárón illetve tűzfalon keresztül érhető el, amely az intranet külső kapcsolatait szabályozza. Az intranet az internet mellett, de időben később megjelent fogalom. Egy belső "internet". Az interneten megszokott eszközök vállalaton, intézményen belüli használata (intra: valamin belüli). Az internet bármilyen számítógép, illetve hálózat közötti kapcsolatot lehetővé tesz, az intranet viszont sokszorosan védett belső hálózat. Míg az internetet bárki használhatja, addig az intranetet csak a belső szervezet jogosultsággal rendelkező tagjai használhatják. Tipikus intranet egy vállalat belső hálózata, amit az internettől tűzfal választ el. Az internet felől az intranet kiszolgáló berendezéseit közvetlenül nem lehet elérni, csak a tűzfalon keresztül, aminek az a feladata, hogy védelmet nyújtson a belső rendszerek és a vállalati adatforgalom számára."
Mivel az intranet zárt rendszer, nem tudok most egyet sem bemutatni, de rengeteg lehetőséget rejt magában és jelentősen megkönnyítheti az iskolán belüli információcserét, a szülőkkel való kapcsolattartást.
Ami még eszembe jutott, hogy a Gyermekek házában, a szaktanárok dossziékban tematikusan összegyűjtik az év közben készített feladatlapokat, eszközöket és odaadják annak, akinek jövőre tanít ugyanannak az osztályfoknak; ez rengeteg dossziét jelent. Ezt a rengeteg anyagot, akár digitális formában is tárolhatnák egy belső intranet rendszerben.

A tanteremtervezés rejtelmei

Ééééés meg egy bejegyzés a webináriummal kapcsolatban :D
Ahogy már írtam, én vállaltam el a csodás IKT tantermünk berendezését. Ezt néhány évfolyamtársam által már korábban használt online programmal terveztem meg. Itt látható a program: http://www.floorplanner.com/
Jó, mert a Google account-omat használva be tudok lépni, nem kell külön regisztrálni. A programmal bármilyen alaprajzot, tervet el lehet készíteni, akár többemeletes házat is. Mindenféle "előképzettség" és gyakorlat nélkül könnyen ki lehet igazodni a programon, nagyon könnyen kezelhető. (De feltöltöttek egy oktatóvideót is.)
A falak és a legtöbb bútor átszínezhető (habár elég korlátozott mennyiségű szín közül lehet választani), padlótípus választható. Viszonylag sokféle típusú bútor közül lehet választani, amik különböző kategóriákba sorolva lettek feltöltve (pl.: hálószoba, iroda, iskola, konyha, stb.). A már meglévő terv is könnyen alakítható, áthúzhatóak a falak, így például könnyedén bővíthető az adott szoba (amire szükségem is volt a tanterem-tervezés során).
Nincsen túl sokféle bútor egy adott típuson belül, de szerintem egy alapszintű tervezéshez bőven elegendő. Ami még különösen tetszett a programban, hogy a kertet, az utcát is meg lehetne rajzolni a ház köré. Engem leginkább a The Sims nevű számítógépes játékra emlékeztetett a program, és mivel azzal nagyon szerettem játszani, házakat építeni, ezért ezzel a programmal való tervezést is élveztem.

Az elkészült webináriumunk!

Én is írnék pár szót a webináriumkészítés élményeiről. Eszter leírta, hogy mi módon készült el a végső produktum, én inkább a technikai részéről, és a saját benyomásaimról szeretnék írni.
Szóval a Google Hangouts nevezetű programját/alkalmazását (vagy nem is tudom, mi a helyes megnevezése) használtuk. Ahogy Eszter is említette, nem ment gördülékenyen (akadálymentesen :P ) a felvétel. Magunktól sose jöttünk volna rá, hogyan is kell rögzíteni egy konferenciabeszélgetést. A Hangouts egyébként szerintem egészen könnyen kezelhető, minden szükséges dolgot hamar megtaláltunk. Ahhoz viszont, hogy fel lehessen venni a beszélgetést Youtube-fiókkal is kell rendelkezni - ami persze Google alkalmazásokat használva nem bonyolult -, de ami nekem nagyon nem tetszett, hogy ahhoz, hogy rögzíteni tudjuk a beszélgetést, meg kellett adnom a telefonszámomat, amire küldtek egy kódot, amit be kellett írnom nekik, hogy engedélyezzék a rögzítést, majd a videó feltöltését youtube-ra. Egyébként se szeretem, ha olyan helyekre kötelező regisztrálnom, ahová egyáltalán nem akarnék, de bizonyos feladat(ok) teljesítéséhez muszáj... hát itt se lelkesedtem, mikor megláttam, hogy kell nekik a telefonszámom... A legfőbb problémám ezzel, hogy nem látom indokoltnak... biztos van rá valami magyarázat... (szerintem a robotokat más módon is ki lehetne szűrni, ha erről van szó; egy létező telefonszámot pedig bármilyen földi halandó meg tud adni, aztán kedvére töltögethet fel (kb.) bármilyen tartalmat. Szerintem... de tényleg nem tudom, ennek mi a "hivatalos" magyarázata.
Nah mindegy, sikeresen felvettük a hangoutot. Nekem még az volt a furcsa, hogy miután én indítottam a felvételt, nem tudtam megosztani a többiekkel a prezit, mert az az ablak nem jelent meg a megosztható ablakok között... pedig előtte ott volt. A problémát megoldva Réka kezelte a prezit ;)
A felvétel minősége szerintem is hagy némi (...igen sok...) kívánnivalót maga után. A hangproblémáknál én gyanítom, hogy a számítógépünkkel is lehetett valami...a mikrofon és a hangszóró elhelyezkedése is okozhat ilyesmi problémákat... (nah én ennyi "szakmait" tudok hozzáfűzni e téren :D ) A grafikai megjelenés is homályos, és valóban e kettő már sokat levon a produktumunk értékéből, és a belefektetett munkából is.

Mindazonáltal érdekes és mindenképpen maradandó élmény volt :) A konferenciabeszélgetésekere azonban továbbra is inkább a Skype-ot fogom használni ;)
És íme a produktumunk (youtube-videónk) linkje: https://www.youtube.com/watch?v=lfnt6UVLWOQ
belinkelem a prezit még egyszer, hiszen - mint már mondtuk - a videón az annyira nem élvezhető/olvasható: egy-ikt-akadalymentesitett-osztalyterem

u.i.: ezek csak magánvélemények voltak, nem néztem utána, hogy a biztonsági intézkedések miért így vannak stb., csak leírtam, hogy én hogy látom.

Elkészült a webinárium...

Mivel a webinárium elkészítésének határideje, december 3.-a, ezért úgy gondoltuk a lányokkal, hogy nem bízzuk a véletlenre, hogy sikerül-e első nekifutásra elkészítenünk, ezért inkább nekifogtunk ma. A hét folyamán már mindenki végezte a kis feladatait ezzel kapcsolatosan, ennek nyomait a blogban több helyütt is láthatjátok. Az én feladatom az eszközök összegyűjtése volt az "osztályunkba" járó látássérült és tanulásban akadályozott kisgyermek számára. Mára mindenki elkészült a saját részével, így pontban 2-kor mindannyian ott ültünk a gépeink előtt. Ebből talán kitalálható, hogy mindenki otthonról működött közre a webinárium létrehozásában, így tehát mindent interneten keresztül kommunikáltunk le, és oldottunk meg. Kivéve persze azt a két esetet, amikor telefonos segítséget kellett kérnünk azoktól a csoporttársainktól, akik már túlestek ezen a procedúrán korábban.
Így, a bejelentkezésekkel, program letöltögetésekkel, megbeszélésekkel, próbával együtt az egész folyamat két órát vett igénybe a mi csoportunk esetében. Izgalmas két óra volt ez, annyi bizonyos, de szerencsére végül minden problémát sikerült megoldani, és így létrejöhetett a produktum.
Úgy vélem, hogy egyszer talán izgalmas volt mindezt kipróbálni, de azt nehezen hiszem, hogy a jövőben még használnám ezt a programot. Legjelentősebb kritikai észrevételeim vele szemben, hogy egyrészről zavaró az, hogy a hang egyáltalán nem hallatszik mindenhol tökéletesen. Több helyen megesik, hogy akadozik, vagy el-eltűnik. Ez szerintem egy kicsit zavaró. A másik problémám ezzel a technikával, és ez már sokkal zavaróbb számomra, mint a hangkimaradások, az az, hogyha egyszer Panni készített egy csodagyönyörű és különleges prezit, akkor miért kell azt egy sokkal kisebb, és homályosabb, sok helyen szinte alig látható rendszerbe átnyomni csak azért, mert ott alá is tudunk beszélni. Személy szerint én ezzel nem értek egyet. Úgy vélem, hogy az így elkészült végtermék minősége egyáltalán nem jó annyira, mint amit akkor tudtunk volna nyújtani, hogyha klasszikus prezentáció formájában személyesen tudjuk mindezt megosztani a társainkkal és a Tanárnővel. Bár tudom, hogy így maradandóbb nyoma marad a munkánknak, de ami azt illeti ezzel annyira nem szeretnék majd dicsekedni, mert közel sem tartom tökéletesnek.
Úgy vélem egyébként, hogy mindezek a hibák rajtunk kívülálló okokból adódtak, bár kétségtelen, hogyha nem ez lett volna az első alkalom, amikor webináriumot készítünk, akkor valószínűleg ügyesebbek lettünk volna, és ennél profibban tudtunk volna dolgozni. De nem gondolom úgy, hogy ez sokat javított volna a minőségen. Mindenesetre kíváncsi vagyok, hogy mit fog szólni a Tanárnő ezekre a kritikai észrevételekre, és vajon kiküszöbölhetőek ezek a dolgok valahogyan, csak mi nem jöttünk rá?

A prezentációról kicsit másképp

A többiek már különböző szempontok szerint írtak a közösen megtekintett prezentációról, én most egy új megközelítésből írnék.
Mégpedig, hogy ki ennek a prezentációnak a készítője? Kinek áll érdekében, hogy cégek saját fogyatékos dolgozóikat, közösségi oldalak vagy médiumok regisztrált felhasználói legyenek?
Elősször úgy képzeltem, hogy maguknak a közösségi oldalaknak vagy ezen az oldalon reklámozó szervezeteknek, nagy cégeknek (egy kis összeesküvés elmélet).
A válasz azonban: Bang the Table.
Nézzük, mit mond magáról ez a cég.

Tevékenységünk

A „Csapj az asztalra” azért lett létrehozva, mert a mai konzultációs eljárások bármennyire is jól vannak megtervezve, elkerülhetetlenül a közösségnek vagy érintett csoportnak csak egy részét érik el. Az internet jóval több ember számára biztosítja az információhoz való hozzáférés és a véleménynyilvánítás lehetőségét. A „Csapj az asztalra” egy olyan cég, amely elkötelezett közös tanuláshoz, megbeszélésekhez, vitákhoz biztosít eszközöket.

 Miért minket válasszon?

 Szolgáltatás

Nagyon fogékonyak vagyunk és borzasztó gyorsak. Az eljárásról szóló megállapodástól számított egy héten belül elkészülhet és futhat a weblapja úgy, hogy már a funkciók legnagyobb része is működik már az induláskor. Ha egyszer már működik a konzultációs hub, akkor új projektek felrakásában és futtatásában néhány napon, vagy végszükség esetén néhány órán belül tudunk Önnek segíteni.    

 Szoftver

Az EngagementHQ meglehetősen egyszerűen a legkifinomultabb, legnagyobb teljesítményű, legrugalmasabb, és legjobban kinéző online konzultációs szoftver a piacon. Az benne a legjobb, hogy a mi szoftverünk nem statikus. Csapatunk minden nap tanul valamit és a mi értékelési és állandó tanulási folyamatainkon keresztül egyfolytában javítjuk a szoftverünket, hogy még jobb eredményt adjon.

 Készségek

A kommunikáció, a kormányzati viszonyok, a közérdek, a stratégiai tervezés, az adatelemzés, a konfliktuskezelés és a közösségi elköteleződés területén rendelkezünk készségekkel. Csapatunk integrált nagyteljesítményű szolgáltatást biztosít, amit masszív módszertani és stratégiai tanácsadás támogat.

Tudás
Mi elsősorban a közösségért elkötelezett társaság vagyunk és másodsorban szoftver cég. A gyökereink a közösségi elköteleződés és a public relation filozófiájába és módszertanába vannak mélyen beágyazva. Átfogó ismereteink vannak a politikai, kormányzati, társadalmi és érzelmi szövegkörnyezetre vonatkozóan, amelyben a közösségi konzultációk lezajlanak.

Tapasztalat
A „Csapj az asztalra” a legtapasztaltabb webes alapú közösségi konzultációt szolgáltató cég Ausztráliában és Ázsiában. Több kormányzati szervvel dolgoztunk együtt helyi, regionális és országos szinten, mint a versenytársaink együttvéve. 

Internetfüggőség itthon

A korább bejegyzésemben a Spektrumban látott műsorról írtam, ami Kínában mutatta be az Internetfüggőséget.
Gondoltam egy kicsit utánanézek a témának Magyarországon.
Míg mi az IKT eszközök, a számítógép bevonásán dolgozunk az oktatásba, addig a szülők igyekeznek otthon kontroll alatt tartani a számítógép, internet használatot gyermekeiknél.
Rengeteg cikket találhatunk az interneten a témában.
http://www.informed.hu/betegsegek/betegsegek_reszletesen/psy/addictions/computer/az-internetfuggoseg-molekularis-okai-175215.htm
http://www.boldog-gyermek.hu/internetfuggoseg.html
http://www.boldog-gyermek.hu/hirlevelek_2010_hogyan_lettem_internetfuggo.html
http://szulok.babafalva.hu/elozzuk-meg-az-internetfuggoseget/
http://cegegeszseg.origo.hu/20090106-egyre-tobb-magyarorszagon-az-internetfuggo-gyerek.htm
és tovább...
De találtam egy honlapot a www.kimondhato.hu-t. Ezen a lapon az alkohol, drog és játék szenvedély mellett, az internet is megjelenik már.
A honlapon külön írnak az internetfüggőség fogalmáról, típusáról, veszélyeiről és hogy hogyan alakul ki.
A szülőknek is különböző cikkeket gyűjtöttek össze, hogy ők hogyan tudják kontrollálni az internet használatot és így megakadályozni a függőséget.
Végső következtetésnek azt vonhatnám le, hogy a számítógép/internet jó dolog, használata az oktatásban ajánlott, a függőség pedig elkerülhető a kontroll alatt tartott használattal!

Készítjük a webináriumot! II. rész ;)

Nos, én is leírom, ami az én részem volt a webinárium elkészítésében. Még anno a gondolattérkép készítésénél én a különböző továbbképzéseknek néztem utána.
Most ezekből a továbbképzésekből igyekeztem kiválogatni azokat, amik a képzeletbeli pedagógusunk javára válhatnak, segíthetik munkáját.
A következő továbbképzésekre esett a választásom: (a pedagógus továbbképzések jegyzékéből válogatva)

1. A laptop használata a tanórákon a pedagógusok és a tanulók számára, valamint IKT alkalmzása
   továbbképzés leírásához katt ide
2. Számítógépes tantermek hatékony használata a kompetenciaalapú oktatásban
   továbbképzés leírásához katt ide
3. Hogyan használjuk az interaktív táblát? Az interaktív tábla (e-tábla, digitális tábla) alkalmazásának technikai és módszertani alapjai)
   továbbképzés leírásához katt ide
4. Digitális tananyagok fejlesztése, alkalmazása, sérülés specifikus akadálymentesítése sajátos nevelési igényű tanulók számára
   továbbképzés leírásához katt ide
5. E-learning - a jövő iskolája
   továbbképzés leírásához katt ide

Ezen továbbképzések elvégzése után pedagógusunknak biztosan nem jelent majd gondot otthonosan mozognia egy IKT-kal felszerelt osztályteremben. Helyesen fogja tudni alkalmazni a különböző eszközöket, és képes lesz megtalálni a megfelelő eszközt a gyerekek igényeihez, életkorához illeszkedően.

Ezen kívül az én feladatom volt még a prezi létrehozása, mely bemutatja a projektünket, és ami alapját szolgálja az egész webináriumunknak. Ezt itt megtekinthetitek ;)
Ehhez megterveztem és berendeztem online egy osztálytermet is (ami természetesen IKT akadálymentesített) (képek a preziben láthatók), de erről majd a következő postban részletesebben is olvashattok!

Készítjük a webináriumot!

A projektünkben az én feladatom volt a pályázati lehetőségeknek utánanézni. A feladatom két részből állt: a félév első felében utánanéztem különböző honlapoknak, ahol tematikusan az IKT pályázatokat gyűjtik össze. Nagyon örvendetesnek találtam, hogy több ilyen honlap is van és ezek megkönnyítik az IKT eszközök iránt nyitott pedagógusok helyzetét.
A projekt feladat végén pedig igyekeztem konkrét aktuális pályázatokat keresni ezeken és más honlapokon, hogy az általunk szükségesnek vélt eszközökre támogatást nyerjünk.
A lelkesedésem és elégedettségem egy órányi keresgélés után, azonban meglehetősen lecsökkent.
Nézzük azokat a nehézségeket, amivel szerintem egy halandó pedagógus belefuthat a pályázatkeresés során:
- Azon pályázatok is fent vannak a honlapokon, amik már lejártak.
- Nehéz a jogi szövegekből kibogozni, hogy kik is jogosak egyáltalán pályázni.
- A kisbetűs részek.
- A pályázat nem jelöli ki pontosan az összeget, csak a százalékot, amit kifizet az eszközökből (sokszor ez kevesebb, mint a fele).
Összességében még mindig úgy gondolom, hogy van lehetőség pályázati pénzekből IKT eszközökre beruházni, például számítógépre egész sok pályázati lehetőséget lehet találni, sőt sokan ajánlják fel kevéssé használt gépeiket. De ehhez kersési időt kell szánni és a pályázati elbírálások ideje is elég hosszú.
De mindenkit kitartásra buzdítok, mert megéri!

Szenvedélyek és mániák - Internet

November 26-án este a Spektrumon megnéztem egy műsort, melynek címe Szenvedélyek és mániák, és Kínában mutatta be az internet függőséget.
Szeretnék pár érdekességet kiemelni a műsorból, hogy bemutathassam milyen veszélyeket rejt digitális bennszülöttnek lenni.
A műsorban az egyik szakértő kiemelte annak a jelentőségét, hogy a kínai családmodell szabályozás eredményeként, a 80' születésű fiatalok egykék és így sokkal nagyobb jelentőséget kap életükben a kortárs kapcsolatok kiépítése, ennek közkedvelt helyszíne az internet.
A műsor elején egy internetkávézóba kaptunk betekintést. Magyaroroszágon én e szóösszetétel hallatán egy kis helyet képzelek el, barátságosan berendezve és számítógépekkel túlzsúfolva.
Kínában a megismert internetkávézó hatalmas, számomra a kialakítása egy lasvegasi nyerőgépekkel telezsúfolt casinóhoz hasonlított. Óriási termek, sorokban elhelyezett rengeteg számítógép, kényelmes székekkel és ami még megdöbbentőbb, hogy vasárnap reggel 9 órakor is zsúfolásig tele.
A tulajdonos elmondja, hogy 50 000 regisztrált tagja van a helynek. Csak 18 év feletti felnőttek regisztrálhatnak. Szerinte függőnek az tekinthető, aki napi 4 órát tölt a számítógép előtt, és aki a gép használatának abbahagyása után feszültséget érez.
Arra is választ kaptunk, hogy miért vannak ennyien már reggel órák óta a kávézóban, mert az éjszakai internet olcsóbb.
A műsor két alkalmazás típust emelt ki, ami miatt sok időt töltenek a kínaiak az internet előtt.
A számítógépes játékok alkotják az egyik csoportot. Ezekről nem írnék különösebben részletesen, de nagyon érdekes volt számomra, hogy kínában sokan vannak akik a játszást, mint foglalkozást űzik, akár 20 órában naponta. Ahogy előrébb jutnak a játékokban, pl. a WOW-ban, dolgokat, személyeket adnak el vagy csak segítik másokat a játékban, főleg nyugateurópai és amerikai embereket, ez egy hatalmas business.
A másik kínai specialitás a welbo volt, ami a twitter és a facebook keverékének tekinthető. Az emberek mikroblogokat készítenek. Egy sok ismerőssel rendelkező, híres welbo-s lány, a következő három előnyös tulajdonságát emelte ki: bárki híres lehet, nagy szabadságot ad az önkifejezésre és azt mondhatok, amit akarok.
A műsor számunkra pedagógiailag érdekes része, hogy Kínában már működnek internetfüggőket rehabilitáló központok. Sajnos elég rossz hírük van, mert több ilyen illegálisan létrehozott központ is működik, ahol drasztikus módszerekkel "nevelnek", mely halálos áldozatot is kívánt már.
Az adásban egy önkormányzat által fiatalok számára fenntartott intézményt láthattunk. Az intézményben tilos mobiltelefont és számítógépet használni. Az igazgató elmondta, hogy az elmúlt években 12 olyan eset történt, amikor fiatalok, saját szüleiket bántalmazták, mert azok valamilyen módon megakadályozták internethasználatukat. Elmondta, hogy intézményükbe került már olyan fiatal, aki 80 kilogrammról 45-re fogyott, mert már az evés miatt sem szakította meg a játékot és volt olyan is aki hónapok óta nem tisztálkodott.
Az intézménybe kerülő (főleg fiúk) nem hajlandóak már suliba járni, az élet értelmetlen számukra. Ebben az intézményben 3 hónapot töltenek, különböző terápiás foglalkozáson vesznek részt, sportolnak - szigorú napirend szerint és egyáltalán nem léphetnek kapcsolatba a külvilággal.
Az olvasottak után, mennyire értenétek egyet a műsorban elhangzott kifejezéssel:
Az intenet elektronikus heroin!?

Lapról hangra oldal

A mai keresgélésem során találtam egy cikket a Lapról hangra oldalról, az "Informatika a Látássérültekért" Alapítvány honlapján. Ez az oldal egy új kezdeményezés, melynek lényege tulajdonképpen az, hogy látó önkéntesek olvasnak fel újságcikkeket igazoltan vak, vagy gyengénlátó hallgatóknak. Az oldalon mind az önkénteseknek, mind a látássérült személyeknek regisztrálni kell ahhoz, hogy használni tudják.
Alapvetően én ezt egy érdekes és jó kezdeményezésnek tartom, bár bevallom elgondolkodtatott, hogy vajon miért van az, hogy idézem a cikkből: "különböző törvényi és szerzőjogi előírások miatt kizárólag igazoltan látássérült felhasználók számára tehetjük meghallgathatóvá a felolvasott cikkeket a szabad tartalom kivételével". Igazából az jutott eszembe, hogy ez kár...hiszen el tudom képzelni, hogy vannak például olyan diszlexiás, meg mindenféle olvasási nehézségekkel, zavarokkal küzdő emberek, akiknek ez szintén a hasznára lehetne. De így nem lehet.
Érdekes lehetne például ezt az oldalt továbbfejleszteni akár tanulásban akadályozott gyermekek számára is, akik nagyon nehezen küzdenek meg a kötelezőolvasmányokkal, és sokszor csak hangos könyvek formájában képesek azokkal megismerkedni. Számukra is lehetne egy ilyesmi oldalt létrehozni, amin a korosztályuknak megfelelő tartalmakat olvassák fel számukra. Mert így tudnának tájékozódni a világ dolgaiban, amit amúgy valószínűleg nem tennének meg azok, akiknek kínszenvedést jelent az olvasás.

A prezentációval kapcsolatos érdekességek...

Ezen a héten nem vettem részt a kontaktórán, így utólagosan értesültem arról, hogy az eheti blogbejegyzésnek kapcsolódnia kell az órán feldolgozott prezentációhoz. Azt azonban elfelejtettem megkérdezni, hogy a mi csoportunk melyik prezentációval foglalkozott, így végignéztem mindkettőt, és csak utólag konstatáltam, hogy melyik is a miénk, gondolataim viszont inkább a másikkal kapcsolatosan vannak.
Ezek sem feltétlenül nagyon közvetlenül kapcsolódó gondolatok, inkább csak érdekességek, amiket most pár mondatban megosztok veletek. Szóval, ahogyan azt tudjátok, én nem vagyok fent facebook-on, sőt lényegében tudatosan ellen is állok annak, hogy regisztráljak, erre az egyik legfőbb, és itt megosztható okom az, hogy mindez idáig tökéletesen megvoltam nélküle. Mondhatjuk tehát, hogy egyáltalán nem érdekel a dolog, de a múltkor (két-három héttel ezelőtt) a szüleim éppen tv-t néztek, amikor Mark Zuckerbergről a facebook feltalálójáról volt egy dokumentumfilm valamelyik tudományos csatornán. Nagyon érdekes volt látnom belőle egy picit, illetve utána szüleim elmondása alapján tudakozódni néhány dologról. Meglepődtem például, hogy az eredeti funkciója mennyire nem az volt a facebook-nak, ami napjainkra lett. Ennél már csak az volt érdekesebb számomra, hogy ez a fiatal egyetemista fiú, milyen nagy türelemmel, és taktikus várakozással lett milliomos a facebook feltalálásával. A film alapján egyébként az derült ki a srácról, hogy mióta meggazdagodott, azóta is szorgosan dolgozik, egy nagy irodában, közös légtérben az összes kollégájával együtt, és úgy beszélt róla mindenki, mint egy nagyon szorgalmasan dolgozó, a beosztottaitól sokat elváró, de korrekt emberről. Hát igen...azért érdekelne, hogy ez a valóságban tényleg így van-e. Közben egyébként, ahogy kutakodtam még egy kicsit a téma után, kiderült, hogy még egy filmet is készítettek Mark Zuckerbergről és a facebook alapításáról, "A közösségi háló" címmel.
No...ennyit az érdekességekről...

Néhány szempont a végső előadáshoz :)

Ahogy Panni írta, fokozatosan ismerkedünk a Google+ Hangout alkalmazással. Én még egyszer nem osztom meg az ezzel kapcsolatos tapasztalatokat, de nekem is nagyon tetszik, és jókis közös kalandnak tartom a "végső produktum" létrehozását. Az elmúlt héten azon gondolkoztam, hogy az eddig összegyűjtött tudásbázisunkból miket lehetne beemelni a prezentációba, és milyen gondolati szálra lehet felfűzni. Egy két szempontot össze is írtam ehhez: - a gyakorlatban is használható prezentációt szeretnénk létrehozni - az elméleti bevezetést (mi az IKT, hogy jelenik meg az akadálymentesítésben) igyekezzünk szűkre szabni - középpontjában egy általunk elképzelt, ideális IKT-akadálymentesített osztályterem áll - fontos rész, hogy ne csak bemutassuk a termet, hanem indokoljuk is, hogy ezek miért jók, mit miért csináltunk, hogyan könnyítik meg ezek az eszközök az integrációt - hogyan járulnak ezek az eszközök az esélyegyenlőséghez - jelenjenek meg olyan alternatívák, amikhez nem kell borzasztóan sok pénz (elég hozzá monjuk egy laptop, hangfal, esetleg projektor) Ezzel kapcsolatosan az most a legfontosabb (ennek a hétnek a feladata), hogy összeszedjük, hogy milyen konkrét feladatok vannak, és ki mit csinál meg ebből, mit fogunk közösen csinálni. Remélem, hogy jól fog sikerülni, és tanulságos lesz a közös kalandunk. :)

what's next?

Ismét pár szó konkrétan a projektünkről. Gondoltam egy kicsit összeszedem, hogy hol is tartunk most, és mit, mikorra kéne még megvalósítanunk.

Tehát megalkottuk csodás brossúránkat. A következő lépés már a produktum létrehozása lesz, amit dec. 3-ig kell elkészítenünk, ami közelebb van, mint gondolnánk... A prezentáláshoz a Google+ hangout-ot fogjuk használni. Első körben utána néztem annak, hogy ez micsoda, mit tud, mire lehet használni, mert őszintén szólva eddig még nem hallottam róla. Így elsőre ránézésre nagyon tuti kis alkalmazásnak/programnak vagy nem-is-tudom-minek tűnik. Egy szimpla skype konferenciabeszélgetéstől abban különbözik, hogy itt egyéb extra dolgokat művelhetünk együtt: pl. megoszthatjuk a képernyőnket, kiválasztva, hogy az asztalt, vagy valamelyik ablakot lássák a többiek; közösen nézhetünk youtube videót, és egyéb vicces alkalmazások is vannak. (Ehhez ajánlom az alábbi videó megtekintését:

Úgyhogy akár koronával a fejünkön, szemüvegben, körszakállal is prezentálhatunk majd :D Egyéb lényegi infó, hogy max. 10 ember vehet részt egy konferenciabeszélgetésben, és jegyzetet is lehet készíteni közben. Ezt a többi résztvevő mindaddig nem látja, amíg ők is a "dokumentumok" gombra nem kattintanak. Ezek a jegyzetek később is elérhetőek a Google dokumentumok között.

Ahhoz, hogy legyen mit prezentálnunk, még létre kell hoznunk a produktumot (meglepő módon:P). Ehhez az a terv, hogy létrehozunk egy prezentációt/prezit, amiben feltüntetünk mindenféle hasznos információt. A középpontban azonban a fantasztikus IKT eszközökkel felszerelt tantermünk fog állni, amihez elvileg Eszter tud egy programot, és elvileg én fogom berendezni a termet...
Tehát a következő harci feladatunk megbeszélni, hogy ki miben járul hozzá a végső produktumhoz, majd megcsinálni a részünket, és végül összerakni az egészet. (Természetesen titeket sem hagyunk ki a buliból, és biztosan értesülni fogtok arról, hogy éppen hol tartunk, és persze a produktumot is igyekszünk majd valamilyen formában megosztani veletek is!)

Fogyatékosokat foglalkoztató cégek és a média

slideshare: disability-employment-social-media

Erre a prezentációra szeretnék reagálni, de előtte röviden leírom, miről is szól.
A fogyatékosokat alkalmazó cégeket buzdítja arra, hogy ők is legyenek jelen a különböző közösségi portálokon, és biztatja a fogyatékos embereket alkalmazó cégeket arra, hogy bízzanak alkalmazottaikban, engedjék, bátorítsák őket is a közösségi oldalakon, médiumokon való aktivitásra. Ezt különböző statisztikákkal támasztja alá, hogy milyen sok cég képviselteti magát online, a fogyatékos emberek ugyanúgy aktívak online, mint nem fogyatékos társaik stb.

Nekem egy kissé túl általános ez a prezentáció... Oké, van benne egy-két statisztika, de lényegi mondanivalója tényleg abban merül ki, hogy "legyél minél aktívabb a közösségi oldalakon (minél többön), mert az "húdejó" lesz a cégnek". Ha én fogyatékos embereket alkalmazó cég lennék, és eddig se voltam aktív a közösségi oldalakon, akkor ez a prezentáció nem győzött volna meg. Ezt úgy tudnám érzékeltetni, mint mikor valakit, aki még nincs fent facebookon, rá akarnak beszélni, hogy regisztráljon, mert "mindenki fent van". Ez az érv pedig egyáltalán nem meggyőző (ugye Luca és Eszter?!? :D).
Számomra sokkal hatásosabb lett volna a prezentáció, ha legalább egy-két példát bemutat. Ha láthattam volna, hogy azok a cégek, akik több közösségi portálon is képviseltetik magukat - és persze fogyatékos embereket alkalmaznak -, pl. milyen oldalakon vannak fenn, milyen tartalommal, nekik mi a véleményük erről a témáról, miért vannak itt és ott jelen stb.
Avagy a kérdés megközelíthető a "másik oldalról" is. Hogyan vélekednek a fogyatékos munkavállalók erről a kérdésről? Igaz, itt megjelent egy nem-beszélő autista nő facebook profilja és véleménye, de szerintem ennél konkrétabban, kevésbé általánosan is előkerülhetne a téma.

Összességében figyelemfelkeltésre teljesen jó volt a prezentáció. Lényegre törő, sok képpel, ábrával illusztrálva, szellősen elhelyezve, nagyon esztétikus, könnyen áttekinthető.

Digitális analfabétizmus és a kerettantervek ígért változtatásai

"Becslések szerint négymillió magyarra igaz, hogy a gyakorlatban nem tudja használni a számítógépet, bár a hivatalos statisztikák szerint háromnegyedük már ült ilyen berendezés előtt. Szakértők szerint a „digitális nemzedék” szokásai sem minden esetben jelentenek valódi „írástudóságot”."

Ma találtam ezt a cikket az interneten, ami tulajdonképpen különböző kutatások eredményit összefoglalva számol be arról, hogy a magyarországi statisztikák mennyiben térnek el, illetve egyeznek meg az európai átlaggal a digitális eszközök (leginkább a számítógép) használatát tekintve. Az adatok elemzését követően pedig azt taglalja a cikk, hogy vajon mi lehet az oka a digitális analfabétizmusnak, milyen eszközökkel lehetne ezt felszámolni, illetve, hogy pontosan mi is az a digitális analfabétizmus.

Miután ezt a cikket elolvastam, találtam egy ehhez szorosan kapcsolódót, ami röviden összefoglalva a következőkről szól: "Drasztikusan szűkítik az új Nemzeti alaptanterv (NAT) alapján készült, 2013-tól érvényes kerettantervek az általános és középiskolai informatikaoktatás óraszámát és lehetőségeit. A XXI. század egyik legfontosabb ismeretanyagát az iskolákból száműző döntés ellen aláírásgyűjtésbe kezdtek az érintett szaktanárok."

Ez a cikk részletesen beszámol arról, hogy 2013. januárjától hogyan tervezik csökkenteni az informatika tantárgy heti óraszámát alsóban, felsőben, illetve gimnáziumban. Az óraszámcsökkentés egyik oka a mindennapos testnevelés bevezetése, az ehhez szükséges órakeretet ugyanis részben az informatika háttérbe szorításával biztosították. Arról is beszámol továbbá a cikk, hogy ezekkel a változtatásokkal Magyarország homlokegyenest szembemegy a nemzetközi trendekkel. A fejlett országokban ugyanis az elsősöket lényegében már egy digitális világ fogadja. Megesik, hogy tankönyvek helyett laptopot kapnak, a tananyagokat digitális formában kapják meg, és így is kérik tőlük számon. A közoktatás tehát egyre inkább az informatika köré épül, míg hazánkban éppen ennek az ellenkezője történik.

Ezek alapján úgy tűnik tehát, hogy hazánk nem éppen a digitális analfabétizmus megszüntetése felé halad, de ki tudja, hogy vajon tényleg be fogják-e vezetni ezeket a változtatásokat, vagy sem. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ennek a vitának a végkifejlete...

Látássérült személyek számára készült eszközök

Az eredeti terv szerint képzeletbeli kis osztályunkban integráltan látássérült személy is tanul, a héten az óránkon ezzel a témával is foglalkoztunk.
Röviden ismertetném, hogy milyen eszközöket említettünk meg és szeretném felhívni a figyelmet a Vakok Általános Iskolájára.
Szoftverek:
- JAWS for Windows képernyőolvasó szoftver
- Magic for Windows képernyőnagyító szoftver
- Focus Braille - kijelző

- OCR karakterfelismerő szoftverek

Eszközök:

- OPAL hordozható videónagyító

- TOPAZ asztali olvasótévé

- lapolvasó

Speciális taneszközöket gyárt a Vakok Általános Iskolájának tanszerkészítő műhelye, és Módszertani Központjából kölcsönözhetők is.

- Az iskola nyomdája a pontírásos könyveket ma már számítógéppel készíti, amihez Braille nyomtató csatlakozik. Az itt készült tankönyveket és szépirodalmi műveket, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége Braille-könyvtárából lehet kölcsönözni.

- Ezenkívül irodalmi művek hangzó formátumban is elérhetők, a Szövetség Hangos Könyvtárából lehet kölcsönözni, illetve a Módszertani Intézmény segítségével a tanulók megkaphatják azokat CD-n, digitális formátumban is. Középiskolás gyermekek esetében legcélszerűbb a digitális ismerethordozók használata, amelyek megkönnyítik nem csupán a tanuló, de a szülők, pedagógusok munkáját is.

}

 

A brossúrakészítés rejtelmei

Nos, amint azt olvashattátok, én készítettem el a csoport brossúráját. Sokat gondolkoztam, hogy ehhez milyen programot használjak. Kezdetnek beírtam a google-ba, hogy "online brochure maker", és tulajdonképpen három olyan program volt, ami szóba jöhetett: mybrochuremaker.com, mycreativeshop.com és a jukeboxprint.com. Itt mindegyiknél megnéztem, milyen minták állnak rendelkezésre, van-e olyan, ami passzolna a mi elképzeléseinkhez. Most nézzük meg egyesével ezt a három programot.

Mybrochuremaker.com
Itt nem találtam túl sok mintát, és egyiket se éreztem a témánkhoz passzolónak... De mikor már nagyon elegem lett a jukeboxprint-ből, megpróbálkoztam ezzel is. A szerkesztés regisztrációhoz kötött (mint az összes többi oldalon is), ezt meg is tettem. Ezután próbáltam keresgélni a minták között, de továbbra se találtam megfelelőt...
Azért annyit láttam a programból, hogy a megadott sémák viszont jól szerkeszthetőek, az adott design elemei kicserélhetőek, formázhatóak. Szerintem ha az illető talál a témájához passzoló mintát, akkor nagyon szuper brossúrát tud készíteni.

Mycreativeshop.com
Nagyon szimpatikus volt számomra ez a honlap, itt is kezdtem (volna) el készíteni a brossúránkat. Majd regisztráció után döbbentem rá, hogy ahhoz, hogy a rengeteg minta valamelyikét el tudjam kezdeni szerkeszteni, meg kéne rendelni/venni az adott mintát... Itt döntöttem úgy, hogy másik honlapot választok. Azonban arra még nem jöttem rá, hogy a regisztrációmat hogyan tudnám törölni....
Amúgy nagyon szimpatikus volt a honlap. Ennyiféle mintát sehol máshol nem láttam, szépek, igényesek. A brossúra mellett szórólapot, hírlevélmintát, képeslapot és névjegykártyát is lehet készíteni. Nagyon igényesen elkészített honlap!

Jokeboxprint.com
Végül erre esett a választásom, és ebben készült el a remekmű. Itt regisztráció nélkül is készíthetünk brossúrát, azonban ha szeretnénk elmenteni (ami nem árt...), ahhoz már szükséges regisztráció. Itt én nem találtam előre elkészített mintákat, csak a méretet választhatjuk ki, hogy kétfelé vagy háromfelé hajthatós legyen, álló vagy fekvő helyzetben. Ez tetszett meg, hogy itt teljesen egyedi brossúrát tervezhetek, azzal a háttérrel amivel szeretném, olyan elrendezésben, annyi képpel és szöveggel, ahogy csak nekem tetszik :)
A feltöltött képeket is jól kezelte, különböző alakzatokat lehet beszúrni. A szerkesztés nagyon egyszerű, logikus, nem okozott nehézséget a használata. Nekem nagyon tetszett!
A probléma az volt, hogy ez tényleg csak béta verzió... tehát van még mit fejleszteni rajta. Az elkészített elemek megjelenítésével akadtak gondjai, néha "fehér doboz" jelent meg egy-egy oldalon, ami eltakarta a már rajta lévő tartalom egy részét. Ez főleg a mentett verzió betöltésekor jelentkezett. Emiatt készült a brossúra külseje és belseje külön. Vagy másik probléma volt, hogy a beszúrt képet nem tudtam újra átméretezni, vagy áthelyezni. (Ez igen sok bosszúságot okozott...) Ha mindezeket a problémákat sikerül kiküszöbölniük, akkor egy nagyon szuper brossúraszerkesztő program lesz.
A brossúrakészítőn kívül mindenféle kártyákat is találhatunk, rendelhetünk, pl: képeslap, névjegykártya, szórólap, levél-fejléc stb.

Mindhárom oldalon természetesen megrendelheted tőlük a megtervezett borssúrát, ők kinyomtatják, és elvileg még házhoz is szállítják (ami nem tudom, hogy mekkora távolságon belülre érvényes, ennyire már nem mélyedtem bele a programokra).

Így készült a brossúránk!

Eljött a brossúra elkészítésének a határideje is... vagyis csak hétfőn lesz, de mi annyira szuperek voltunk, hogy már el is készültünk vele. Célközönségünk azok a pedagógusok voltak, akik még nem hallottak az IKT-ról, nekik szántuk ezt a brossúrát egy kis felvilágosításnak, kedvcsinálónak.
Miután kiválasztottuk a célközönséget, jöttek az ötletek a megvalósításra, hogy mi kerüljön bele a brossúrába. Végül abban maradtunk, hogy az elején röviden leírjuk, hogy mi is az az IKT, mit takar ez a mozaikszó. Majd felsorolunk pár eszközt, csak kedvcsinálásképpen, hogy lássák mennyire tág a repertoár. Végül leírunk egy-két továbbképzést, amelyek segítségével ők is beleláthatnak az IKT sejtelmes világába, és elsajátíthatják a szükséges ismereteket, skilleket.
Ezután felosztottuk ezeket a részeket, hogy ki melyiket csinálja. Eszter vállalta, hogy gyűjt pár eszközt, Luca írt az IKT-ról röviden, Réka kitalálta az első és az utolsó oldalra kerülő szöveget, én pedig a továbbképzésekről írtam, illetve a designt is én vállaltam el (amivel nem gondoltam volna, hogy ennyit fogok bajlódni... de erről a következő postban ;) )
A közös munka nagyon gördülékenyen ment :) E-mailben értekeztünk, és egy hét alatt össze is hoztuk az egészet. A lányok péntekig átküldték a saját részüket, majd én péntek éjszaka meg is szerkesztettem a brossúrát.
Pár szót a szerkesztésről: a jukeboxprint.com oldal brossúraszerkesztőjét használtam, ami eleinte nagyon szimpatikus, jól-működő programnak tűnt, de később azért sikerült az idegeimre mennie... (A programról bővebben szintén a következő postomban olvashattok.) Egyébként egy jól használható program, teljesen egyedi brossúrákat lehet vele létrehozni, saját háttérrel, képekkel, elrendezéssel.
Íme az eredmény: (fent a külső oldalak, jobb oldali az előlap (5,6,1. oldal); lent a belső oldalak: 2,3,4. oldal)

Sulivilág - web 2.0 a közoktatásban

Az előző bejegyzésemben felvetett problémához (az internet mint csupán hatalmas információbázis) kapcsolódva szeretnék bemutatni egy közösségi oldalt, ami direkt oktatási céllal készült, és jó lehetőség az IKT-eszközök oktatásba való bevonására. A sulivilág (www.sulivilag.hu) sok szempontból hasonlít bármilyen egyéb közösségi oldalhoz, viszont kifejezetten a közoktatás résztvevőinek (tanárok, diákok és öregdiákok, szülők) hozták létre, az ő igényeikhez próbál alkalmazkodni. Én sajnos nem ismerem közelről a facebookot, bár ma bekéredzkedtem a húgom oldalára, annak érdekében, hogy hitelesebben tudjam összevetni a sulivilággal. Hasonlóság a kettő között, hogy a regisztrált tagok ismerősöket gyűjthetnek, követhetnek másokat, közösségeket alapíthatnak, ezekhez csatlakozhatnak. A sulivilágon a közösségek intézményekhez (iskolákhoz) kötődnek, ezeken belül lehet létrehozni osztályokat, amihez csatlakozhatnak az ott tanító tanárok szaktanárként, vagy osztályfőnökként, a szülők és a diákok. A "hagyományos" közösségi oldalak alkalmazásai (saját adatok, profil szerkesztése, központi üzenőfal, képfeltöltés, blog, üzenetek, eseménynaptár, közösségek és követők menedzselése, alkalmazások) mellett megjelennek speciálisan oktatási célokra használható alkalmazások (órarend, feladatok készítése, feltöltése, leckefüzet)is. Az alkalmazások között találhatóak például egyébként játékok is (igaz igen kevés (2db), ezen még lehetne fejleszteni). Az aktivitást bal oldalon piros almák jelzik (minél több tevékenységet végez az ember az oldalon, annál több alma színeződik ki), szerintem ez a direkt visszacsatolás különösen a kisebb gyerekeknek fontos. Az oldal hatalmas előnye a nagyobb közösségi oldalakkal szemben, hogy védett, a felkerülő tartalmak szigorúan ellenőrzöttek, illetve szerintem ügyesen meg lehet tanulni "kicsiben"/ "egyszerűbb változatban" a közösségi oldalak használatát. Pl. itt is eldöntheti az ember, hogy mit kinek mutat meg. Hátrány lehet viszont, hogy csak kevesen ismerik, kevesen használják, természetesen korlátoltabbak az általa nyújtott lehetőségek, mint pl. a facebook által felkínáltak. Persze nem is azzal a céllal jött létre, hogy nemzetközi közösségi oldalakkal versenyezzen, hanem hogy az oktatásban résztvevő, többé-kevésbé zárt közösségek használni tudják saját céljaikra. Ha kedvet kaptatok hozzá, nézzétek meg közelebbről (lehet pl. az ELTE diákjaként regisztrálni)! :)

Mini "kutatás", egy-két érdekesség

Az előző héten arra gondoltam, hogy csinálok egy "mini felmérést" gimnáziumi tanárok körében, IKT-eszközök tanórai alkalmazásával kapcsolatosan. Hirtelen jött ötlet volt, járok hospitálni ide-oda, gondoltam, érdekes lenne egy-két kérdést feltenni gyakorló tanároknak. Az eredményeim természetesen nem tekinthetők tudományos értékűnek, vagy reprezentatívnak, nem is volt alapos felmérés, inkább csak kíváncsiskodás, tulajdonképpen az egészet csak elgondolkodásra szánom, távol álljon tőlem messze menő következtetések levonása... A megkérdezettek kivétel nélkül olyan helyen tanítanak, ahol nincs interaktív tábla, de a tanároknak van módjuk projektort vinni a terembe (habár ez eléggé időigényes művelet --> el kell kérni, érte kell menni, a teremben helyet kell csinálni neki, össze kell szerelni a laptoppal, ja igen, laptopot is kell kérni, mindezt nagyjából a 10 perces szünetben). Összesen 11 tanárnak tettem fel a következő kérdéseket: - Szokott-e a tanórán IKT-eszközöket (számítógép, laptop, projektor, akár csak valamilyen hanghordozó) használni? - Ha igen miért, ha nem miért? - Szokott-e olyan otthoni feladatokat adni a diákoknak, amelyekhez IKT-eszközökre van szükség? - Mit szólna, ha lennének az iskolájában interaktív táblák? A legérdekesebb az volt számomra, hogy előzetes feltevéseimmel szemben, úgy tűnik, a nyitottság ezek iránt az eszközök iránt (az én kicsi és nem is reprezentatív mintámban) nem korrelál az életkorral. Beszéltem például egy 60 éven felüli matematika-fizika szakos tanárnővel, aki nagy lelkesedéssel gyártja a ppt-ket, preziket az óráihoz, saját youtube csatornája van látványos fizikai kísérletekkel (vannak köztük saját felvételek is), az emeltszintű matematika érettségi tételeket a diákjai az ő segítségével egy közös blogon dolgozzák ki. Mindezeket úgy, hogy az iskola "digitális felszereltsége" igen csekély. Ugyanakkor három olyan 30 év körüli fiatal tanárral is beszélgettem, akiknél előbb utóbb előkerült az a "nagy-nagy bölcsesség", hogy ha 10 évvel ezelőtt jó volt számítógép és interaktív tábla nélkül tanítani, akkor most is jó... (Mérsékelten szakmai megjegyzés, de ilyenkor legszívesebben visszakérdeznék, hogy ha a dédnagymamájának megfelelt az a házastárs, akit a szülei választottak, akkor ő miért akar saját magának párt választani, vagy éppen miért megy külföldre nyaralni, amikor voltak emberek akik egész életükben a falujukból sem dugták ki a lábukat, mégis nagyon boldogok voltak.) A digitális táblával kapcsolatban megoszlottak a vélemények. A megkérdezett 11 tanár közül 6 mondta, hogy jó lehetőségnek tartaná, örülne, ha lenne ilyesmi. Legtöbben szemléltetésre használnák, esetleg interaktív feladatokat készítenének rá, bár mondták, hogy ehhez nem annyira értenek. Egy tanárnő volt, aki végzett ezzel kapcsolatban valamilyen tanfolyamot, és mondta, hogy ott nagyon lelkes lett, próbált is mindenféle pályázatok után nézni, hogy hogyan kerülhetne egy-két ilyen tábla az ő intézményébe is, de azt mondta, hogy ez sokkal nehézkesebb, mint amilyennek kívülről tűnik. A másik 5 tanár kb. azt állította, hogy nincs szüksége interaktív táblára, ketten említették meg, hogy a digitális tábla is csak arra lenne jó, hogy a tanároknak többet kelljen készülni az órára. (Nagyon kíváncsi lennék, hogy ők vajon mennyit készülnek az óráikra.) Egyébként ebből az öt főből is volt olyan, aki rendszeresen visz projektort az órájára, időnként ad "internetes" házi feladatot a diákoknak. Érdekesnek tartom még, hogy nem rég olvastam egy blogbejegyzést az IKT a legújabb kerettantervben való megjelenésével kapcsolatban (http://tanarblog.hu/hirek/37-vezercikk/3214-kerettantervek-es-az-ikt), /bár ezt twitteren is megosztottam veletek:)/, ez a cikk felhívja a figyelmet többek között arra, hogy szép-szép, hogy megjelenik az IKT az új kerettantervben, de milyen kár, hogy az internetet leginkább egy óriási "információs bázisnak" tekinti, és a benne rejlő egyéb lehetőségekről (pl. web 2.0 alkalmazások) egyáltalán nem vesz tudomást. A megkérdezett tanárok jó részénél is ezt tapasztaltam. Gyakorlatilag mindenki adott már a diákjainak olyan feladatot, amihez IKT-alkalmazást kellett használni, de ezek a legtöbb esetben a "nézz utána", "gyűjts össze", "keresd meg" stb. jellegű dolgok voltak.

nagy felismerés...

Ma délután éppen Anyukámmal nézegettem egy szakmai holnapot, amikor megakadt a tekintetem egy logón, illetve a hozzá társuló feliraton, ami így hangzott: "IKT Központ". Nagyon boldog voltam, hogy micsoda szerencsém van, hogy így egész véletlenül sikerült rátalálnom egy a tantárgyhoz kapcsolódó honlapra... Kértem is Anyut, hogy kattintsunk rá és nézzük meg mi lehet az, de ekkor sajnos már nem voltam annyira lelkes... Ugyanis a szemem elé táruló képen az "Integrált Kifejezés- és Táncterápia Központ" honlapja villant fel, aminek a rövidítése ugyan IKT, mégsem annyira kapcsolódik a mi tantárgyunkhoz... Ahogy konstatáltam a félreértést hirtelen kitört belőlem a kacagás, ugyanis eszembe jutott Fanni múltkori esete a HR-rel... (bocsánat, ez kihagyhatatlan volt! : D)
No, de a lényeg nem is ez, hanem hogy gondolkodtam, hogy akkor ha már ez nem jött össze, mégis miről is írhatnék és eszembe jutott, hogy ezen a héten volt az utolsó gyakorlatunk a Gyermekek Házában, aminek apropójából a gyakorlatvezetőnk felvetésére azt találtuk ki Rékával, hogy tartunk egy-egy számítógépes egyéni fejlesztést a gyerekeknek. Ez dupla haszonnak tűnt, hiszen így még a Számítógépes-tanulássegítés kurzuson tanultakat is hasznosíthatónak véltük. Igen ám, de aztán eljött a hétvége, amikor is végre volt időm a fejlesztési terv megírására és rájöttem, hogy képtelen vagyok összeegyeztetni a fejlesztésem céljait a számítógéppel, illetve a rajta lévő jobbnál-jobb programokkal. Egyetlen olyan feladat volt, ahol úgy éreztem, hogy nagyon jó lenne, hogyha lenne gép, és nem papír alapon kéne legyártani, illetve használni a játékot. Az óra többi részénél azonban úgy éreztem, hogy csak ráerőszakolva lettem volna képes a számítógépet használni. Eljött a szerda és megtartottam az órát, elég jól sikerült. Utána a gyakorlatvezetőm is elmondta a meglátásait, és kérdezett engem, hogy én hogyan éltem meg. Megosztottam vele a hétvégi vívódásaimat, hogy akkor most számítógépes óra, vagy mégsem. Figyelmesen meghallgatott, majd mondott valamit, ami nekem nagyon fontos volt! Azt mondta, hogy minden egyes órán a cél a fontos, az eszközt ehhez igazítjuk. Nagyon egyet tudtam érteni vele ebben, és örültem, hogy ez szóba került, ugyanis pontosan tudom azt, hogy mekkora ellenállás van bennem sokszor az IKT eszközökkel kapcsolatosan, és akármennyire furcsa is, ez a mondat most megnyugtatott. Rájöttem ugyanis arra, hogy nem kell magamat megerőszakolnom, és kényszerből használnom valamit, amit nem szeretnék, vagy éppen akkor nem tartok odaillőnek. Viszont az fontos, hogy nyitott szemmel járjak a világban és észrevegyem, hogy milyen új technikák, módszerek, eszközök vannak, amik a tanulást/tanítást segíthetik. Ezek közül lesznek olyanok, amik közel állnak hozzám és lesznek olyanok, amik kevésbé. Azt gondolom, hogy ezzel semmi baj sincs, hisz nem vagyunk egyformák. Fontos azonban, hogy ne legyen bennem akkora ellenállás semmi felé, hogy ne  ismerjem föl annak a dolognak a hasznosságát. Megeshet ugyanis, hogy bár tőlem végtelenül távol áll valami, mégis van egy olyan tanítványom, akinek az a technika, eszköz a leghatékonyabb tanulássegítő. Ez az a helyzet, amikor úgy vélem, hogy nagy pedagógiai hiba volna, hogyha az én idegenkedésem miatt a tanítványom nem kapná meg az ő tanulásához, fejlődéséhez szükséges minden segítséget.
A történet tanulsága tehát az számomra, hogy érdemes, amit lehet megismerni, megvizsgálni, véleményt alkotni róla, és ha úgy hozza a helyzet, akkor képesnek lenni arra, hogy megváltoztassam ezt a véleményt.

Érvek és ellenérvek

Az jutott eszembe, hogy ezen a héten "active classroom" kulcsszóval fogok az interneten mindenféle érdekességet keresni, és ez lesz majd a blogbejegyzésem témájának is az alapja. A nagy keresgélésből nem sok minden lett, ugyanis a második cikk, amire ráakadtam annyi gondolatot vetett fel bennem, hogy nem is keresgéltem tovább. A teljes cikk elérhető innen: http://minnesota.publicradio.org/display/web/2010/10/13/active-learning-classrooms
Ez egy 2010-es cikk, ami tömören és röviden arról szól, hogy a Minnesota Egyetemen 17 db aktív tanulásra alkalmas tantermet, vagy inkább előadótermet alakítottak ki. Ezekben a termekben zajlanak az egyetemisták előadásai, mostanra már teljesen más formában, mint korábban. A diákok kilenc fős kör alakú asztaloknál ülnek, mindenki előtt laptop. Minden egyes ilyen asztalhoz tartozik egy kivetítő. Tehát a terem fala körben, telis-tele van kivetítőkkel és interaktív táblákkal. Ha a diákoknak bármi kérdésük van a tanár felé az előadás közben, akkor megragadják az asztaluknál lévő mikrofont és ahogy beleszólnak egyből az egész terem meghallja az általuk feltett kérdést. Van például olyan előadása a hallgatóknak, amikor a 2 órás előadás első 20 percében beszél az előadó, majd a maradék időben az asztalok különböző projekteken dolgoznak, aminek eredményét a kivetítőn jelenítik meg, amikor elkészültek. Íme néhány kép egy ilyen "aktív előadóról":

Ahogy olvastam ezt a cikket, igen sok kérdés felmerült bennem. Először is próbáltam elképzelni magam, amint egy ilyen előadóban tanulok nap, mint nap biológiát, ahogy azt a Minnesota Egyetem hallgatói is teszik. Azért különösen izgalmas azt elképzelnem, hogy biológusokat képeznek ezen az egyetemen, mert van tapasztalatom arról, hogy ez pl. az ELTE TTK-n hogyan zajlik, hisz jártam oda fél évig. Belegondoltam tehát ebbe, és az első gondolatom az volt, hogy igen, valóban nagyon jó lehet csoportokban dolgozni, amikor úgy ébredek reggel, hogy ma kipihent vagyok és tettre kész. De bizony sokszor van olyan is, hogy fáradt vagyok, és semmihez sincs kedvem. Bemegyek az egyetemre, mert "muszáj" és valahogy végigülöm az előadásokat, miközben sűrűn örülök neki, hogy semmit nem kell csinálnom, csak csendben üldögélnem és figyelnem. Ha egy ilyen napon mégsem csak csendben kell üldögélnem, hanem esetleg csoportmunkában is részt kell vennem, no akkor vagyok bajban. Ugyanis még ha nagyon igyekszem is, hogy ne szúrjak ki a csapatommal ilyen esetekben, akkor is elő szokott fordulni, hogy a téma sem érdekel, fáradt is vagyok, ezért teljesen passzívan veszek részt egy csoportmunkában. Ez többnyire azt jelenti, hogy ilyen esetekben a csapatom többi tagjának kell elvégeznie azt is, amit nekem kellene. Ez működik is akkor, hogyha ők aznap éppen nagyon aktívak és túlteng bennük az energia, de ha mégsem, akkor az egész munka csak egy nagy nyűglődés. No, de szerencsére van olyan is, amikor ez nem így van, hanem valóban mindenki nagy kedvvel vesz részt a munkában. Egyszerűen csak szerettem volna felvázolni azt is, amikor ez nem így van.
A következő gondolat, ami felmerült bennem, hogy a csoportmunka eredményeként létrejön egy dokumentum, ami az említett egyetemen kivetítésre is kerül, hogy mindenki más is láthassa, illetve azt is elképzelhetőnek tartom, hogy ahogyan sokszor nálunk is van az egyetemen, ezt a dokumentumot mindenki megkapja a csoportból és ezeket is meg kell tanulni pl. a vizsgára. Na ez az, amit én például mindig is nagyon utáltam. Nagyon nehezen tanulok ugyanis mások jegyzetéből, arról nem is beszélve, hogy ilyen esetekben nagyon szokott zavarni az, hogy bár egymás munkáiból kell tanulnunk, a tanár mindig úgy kérdez a vizsgán és a zh-ban, ahogyan Ő gondolkodik, az alapján, amit Ő leadott volna az órán, de mi nem ezt tanuljuk meg, hisz nem ez történt.
Ilyen és ehhez hasonló, inkább negatív gondolatok jutottak tehát eszembe, ahogy a cikket olvastam. Ahogy konstatáltam, hogy micsoda ellenállás van bennem, elgondolkodtam azon, hogy ez vajon minek köszönhető. Arra jutottam, hogy leginkább talán annak, hogy annyira nem ebben nőttem fel, hogy ez a rendszer, illetve a tanulás ezen formája teljesen idegen tőlem. Ebből kifolyólag el sem tudom képzelni azt, hogy ez hosszútávon jól működhessen.
Felettébb megnyugtatott, amikor a cikk végére érve megerősítést nyert ezen gondolatom, ugyanis ahogy a cikk írója is megemlítette, hogy egyáltalán nem aratott elsöprő sikert a hallgatók körében ez az új rendszer. Többen is voltak ugyanis, akik idegenkedtek a sok technikai eszköztől, és az ilyen módon történő tanulástól. Aminek legfőbb oka az lehet, hogy az egyetem előtt eltöltöttek már 12 évet hagyományos oktatásban, ahol egyáltalán nem, vagy csak nagyon kevésszer találkoztak ilyen és ehhez hasonló tanulással.
Úgy vélem, arra a kérdésre, hogy az idegenkedésünk tényleg az említett oknak köszönhető-e, még jó darabig nem kaphatunk választ. Meg kell várnunk ugyanis, amíg felnő az első olyan nemzedék, akik kisiskolás koruktól kezdve olyan tanításban és nevelésben részesültek, aminek szerves és elengedhetetlen része volt az IKT eszközök használata.

Nyomonkövetés... pedagógusok és az oktatási informatika

Egy 2004-es cikket ajánlok a figyelmetekbe:
Felzárkóztatás: számítógéppel 
A link:  http://hirmagazin.sulinet.hu/hu/oktatas/felzarkoztatas-szamitogeppel
Egy részletet szeretnék kiemelni:
" Az igazi akadályt jelenleg az jeleni, hogy az informatikai módszerek használata a tanároktól rengeteg többletmunkát követel meg, és nagyon sokan anyagi ösztönzés nélkül vonakodnak a jelentős többletterheléstől."

Fehér Péter 2008-as tézis füzete: Internet és számítógéppel segített a kistelepülések iskoláiban, a kiemelt részek által bennem felmerült kérdésekre adhat választ.
A teljes cikket ezen a linken lelitek: 
http://www.edu.u-szeged.hu/phd/downloads/feher_tezis_hu.pdf
Az egyik hipotézis, hogy a számítógép és internet hozzáférés, még nem elégséges az oktatási informatika széleskörű elterjedéséhez. A kutatás azt igazolta, hogy az sem elégséges a mindennapi oktatásba való bevezetéshez, ha a pedagógus elvégez egy számítógép kezelői tanfolyamot pl. ECDL. Hanem olyan képzésre van szükség, ami a módszertani elemeket is hangsúlyozza pl. EPICT.
A következő hipotézis talán még érdekesebb, miszerint a frissen végzett pedagógusok iskolába kerülésével felgyorsulhat az oktatási informatika elterjedése. A hipotézis nem igazolódott. A legeredményesebbek azok a körülbelül 10 éve pályán levő pedagógusok, akik módszertani tapasztalatukat, az informatikai eszközök magas szintű használatával kapcsolják össze.Ez mutatja, hogy frissen végzett pedagógusok informatikai tudása még mindig nem teljesen kiforrott (persze reméljük, hogy ez már 2008 óta is sokat fejlődött), módszertani tapasztalat szerzésére pedig természetesen időre van szükség.
A kutatás számunkra érdekes harmadik eredménye, az az öngerjesztő folyamat, hogy szervezett továbbképzésben résztvevő legtöbb pedagógus az, aki napi szinten foglalkozik önképzéssel is. Hm.